Városi reáliskola, Esztergom, 1872

11 értékesítsék, és ezáltal a közéletben nagy eredményeket vívjanak ki. És innen van az, hogy a szülök és gyámok által fölvilágosítást nyert fiatalság tömegesen özönlik e tanodákba. A reáltanodák haszna értéke, immár általánosan elismert tény, azért nem meglepő, hogy az országban gyorsan elterjedtek, söt némely magyarhoni városokban nemcsak meghonosultak, de annyira túlnépesek lettek, hogy párhuzamos osztályok felállításáról kellett gondoskodni, ili is tanodánk gyarapításának, és tanoncaink számának évről évre történő szaporodásának szívből örvendünk. De mellőzve e tanodák további magasztalását, engedje meg a tisztelt közönség, hogy becses szívességére számitott tisztelettel felkéljem , miszerint nagy horderejű intézetünket, ereihez képest támogatni ne terheltessék. (Emlékbeszéd.) Ezen diszteljes hivatalba való beiktatásom alkalmával, a kegyelet adóját leróni, és utánzást érdemlő tanulságos mintaképet a fiatalság elé állítani, azt a szépre és nagyra serkenteni vélem, midőn azon jeles férfiúról, ki hivatalbeli közvetlen elődöm, és e tanodának eddigi buzgó vezetője, és igazgatója volt, s kit a kérlelhetlen halál, hosszú szenvedések után, mindnyájunk közös bánatára, csak imént néhány hét előtt tőlünk elragadott, érdemeihez képest, de röviden megemlékezni készülök. E fiatalkori barátom, és iskola társom, kinek harminc éven keresztül, jó és balsorsának, polgári erényeinek, buzgóságának és tevékenységének szemtanúja voltam ; kivel több helybeli, tudományos, gazdászati, ipar és humanisticus intézetek felállításán együttesen munkálkodtam, és ki, sanyargatott testében meg élte utolsó lehelletéig is, a nemes szív gerjedelmeitöl vezéreltetett, lelkét majdan karjaim közt, ez évi februárhó 14-én lehelte ki. Városunk érdekeinek előmozdítására sokat tett, és kétségtelenül még többet is tett volna, ha a halál rideg fagya a közjóért verő szivét meg nem dermeszti, és szép törekvéseinek végét nem szakasztja. Maiina János, született Esztergom sz. kir. városában 1815. évben. Iskoláit részint az esztergomi gymnasiumban, részint Fehérvárott, és Keszthelyen végzé. Az igyekvő ifjúnak — ki zsenge korában már jó tehetséget mutatott —kedvenc tanulmányai a történelem és a gazdászat valának, melyekkel még későbben is, midőn már életét a városi közügynek szentelé, szívesen foglalkozott. Jeles tehetsége, de különösen ernyedetlen szorgalma és roppant munkássága, csakhamar magukra vonták a városi elöljáróságnak és a közönségnek figyelmét, és már az 1843-ik évi országgyülé-