Városi reáliskola, Esztergom, 1868

4 magasabb szükségletet és fényűzést szül, mely a műtermékekben csak a legfinomabbat és legékesebbet keresi — ha továbbá meggondoljuk, kogy piaczaink külföldi gyártmányokkal el vannak árasztva, mig iparosaink nagy részt üzlethiányról panaszkodva napi szükséggel kénytelenek küzdeni, lehetetlen, hogy azon óhaj ne támadjon bennünk: vajha már egyszer a régi tanrendszer a régi ezé h szellemin el együtt eltemettetnék, hogy ezek romjain a szabad ipar fölvirágozzék, lelkesítve a korszellem — föntartva a tudomány és művészet által. A mai polgár nem a régi polgár, ö ma nem egyedül családja szííkköréé, hanem a nyilványosságé; és minthogy minden egyes polgár tudománya- és munkásságának összege az állam szellemi tökéjének értékét képezi, minden polgárnak szent kötelessége, ha a hazafiság nem puszta nyegleség — magát azon épületanyag alkatrészének tekinteni, melyből a haza becsületének és dicsőségének emlék alkotandó. Az emberi szellem legnagyobb diadala azon roppant haladás, melyet egy idő óta „a r e á 11 u d o m á n y o k terén tett." „Boldogok azon nemzetek, melyek ama tudom ány a köznapi életre kiható és termékenyítő b efolyását már régen fölösmerve, drága kincs gy anánt, szeretettel karolták föl; ezek mauap az úgynevezett nagy nemzetek, környezve liatal ómmal, nagyság gal, vagyonnal, dicsőséggel!" Alig lehet föltenni, hogy találkoznék honpolgár, ki hazáját ama országok közé soroztatni ne óhajtaná; ám de ez csak úgy érhető el, ha ama nemzetek példáját követve, a reálszaki tudományokat, melyek a természet titkos műhelyét feltárva megtanítanak bennünket, miként lehet a természeti erőket az emberiség szolgálatára és javára, különösen e részben elmaradt szeretett hazánk fölvirágoztatására használni. Esztergom, 1869. julius 26-án. kaán János igazgató tanár.