Városi reáliskola, Esztergom, 1868

I. ELŐSZÓ. Mig a vasutak és gőzhajók nem hoztak bennünket a legtávolabbi országokkal szomszédságba, addig beérhettük az általános népműveltség azon fokával, melyen az jelenleg áll; most azonban, midőn az amerikaiak nagyszerű vállalatait, a francziák finomizlésü müiparát, a németek fáradhatlan tanulmány - és mély tudományon alapuló derék műtermékeit, és az angolok leleményes lángeszét a gépek föltalálásában és alkalmazásában napról napra jobban megismerjük ; most midőn a gőzhajózási vállalatok folyton szaporodnak, avaspálya - és távirdahálózat egyre nagyobb terjedelmet nyer, a gyár üzletek már nem ritkaságok, és az ember erőbeni hiány a géperőt szükségessé teszi; lehetetlen, hogy továbbra is a réginél maradjunk; és iparosaink, ha csak ámítani nem akarják magukat, kénytelenek beösmerni, hogy „ha mihamarább helyre nem hozzák a mulasztottakat és fel nem emelkednek a többi nemzetek szellemi magasságára, nem lesznek képesek a külföldi verseny megsemmitö nyomásának ellent állani. A gép- és gyárüzlet még alig tudott nálunk lábra kapni, és már is szükség mutatkozik a kellő hazai munkaerőben a munkástól kezdve a gépészig, ugy a legfelső vezetőig; és bármint bántja is honfiérzelmünket, mégis tűrnünk kell, hogy nemcsak tetemes pénzösszegek vándorolnak ki évenkint külföldre gépekért vagy ezek egyes részeiért, hanem azt is, hogy a legtöbb technikai vállalatok vezetése és végrehajtása, nagy pénzbeli áldozatokkal külföldi szakemberekre szokott bizatni. Ha meggondoljuk, hogy a géperő lendületével a közvagyonosodás benső kapcsolatban áll, és a vagyon gyarapodása mindenféle