Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1947

1848—1948. »Egyenlő szabadság, egyenlő fog, egyenlő kötelesség « „Egyenlő szabadság, egyenlő jog, egyenlő kötelesség az ország minden polgára számára, faj-, nyelv-, valláskülönbség nélkül : ez volt 1848-iki vívmányaink első fele." Kossuth állapította ily klasszikus tömörséggel meg az angliai felolvasásai sörán 48 jelentőségét. Ehhez járult még a nemzeti szabadságért és függetlenségért vívott harc, amikor az uralkodó a békés úton kivívott vívmányokat vissza akarta vonni.' A fentebbi meghatározás érthetővé teszi számunkra, hogy a tárgyilagosságra törekvő történetiró viszont azt állapítja meg, hogy »negyvennyolc alapja az is mindannak, amire magyarságunk állami életében s az egyes magyar állampolgárok emberi szabadsága és méltósága védelmére szüksége van." Hisz nem szabad felednünk, hogy „földi dolgokban a legnagyobb és leghasznosabb emberi fejlődéssel állunk szemben, melynek gondolkodásunk alapjait köszönhetjük". Az ily értelemben felfogott negyvennyolcon természetesen nem csupán 48 eseményeit értjük, hanem az egész reformkorszakot, melynek mind'en nemes érzése, gondolata, törekvése ott van 48 eseményeiben. Széchenyi örökké magányos és a nemzetreformot önlelkéből csihold és a nagy korszakot elindító egyénisége épen úgy megtalálható 48 szellemében és gondolataiban, mint Lovassy ifjú nemzedékének liberalizmusért valő határtalan lelkesedése, Kossuth örökké lobogó haza- és szabadságszeretete, a válságos pillanatokban mindig bátor tettrekészsége. De felismerhetjük benne a doktrinereknek csúfolt centralisták, Eötvös, Kemény nemzedékének európai távlatokat feltáró és a dolgokat önmagukban szemlélő reális pillantását épen úgy, mint Petőfi, Táncsics nemzedéké" nek népi gyökerekből származó ízes magyarságát. Ehhez még csak Eötvös megállapítását kell hozzátennünk: soha eszméknek akkora hatása nem volt, mint ebben a korban. Valóban hozzátehetjük 48, a reformkorszak, az eszmék, még hozzá nemes, örök emberi eszmék diadalát jelentette. A liberalizmus és nacionalizmus együttes diadala volt ez. Egyik eszmének sem szabad azonban a későbbi elfajult formájára gondolnunk. Liberalizmus itt inkább csak formális .összefoglalása annak a hosszú fejlődésnek, melyet az emberiség a keresztény középkortól a humanizmus és felvilágosodáson át az „embejiesség", ma talán így mondanánk az emberi jogok felé meg-