Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1942

Megpróbáltatások között. „A vallásos léleknek reakciója a háború érthetetlensêgével s sötétségével szemben : nagy rendületlen hitet állít a világba ; szellemet s lelket érez meg az elemek kűzködésében; megfogja kezét annak, akit nem lát ; bízik benne, bízik abban, hogy e kéz a kháoszt kozmosszá igazítja, s a hozzá ragaszkodó lelkeket kiemeli s boldogítja." (Prohászka : Háború és vallás.) Jakab és János apostolok anyja az Ur Jézushoz járul és azt kéri tőle, hogy az egyik fia a jobbján, másik pedig a baloldalán ülhessen majd országában. Jézus felelete ez : „Meg tudjátok-e inni a poharat, melyet én inni fogok ?" (Mt. XX, 22.) Aranyszájú Szent János így fejti ki ezeket a szavakat : ,,Ti dicsőségről, győzelmi koronákról beszéltek velem, én pedig küzdelemről és fáradságról szólok. A jutalmazásnak még nincs itt az ideje, dicsőségem még nem lett nyilvánvaló. A jelen élet a háborúnak és a veszélyeknek öldöklése." A földi élet Tna valóban a küzdelmek és megpróbáltatások hosszú sorozatává vált. Az elemi csapások, a ragályos betegségek, a közrend bizonytalansága, az állami élet nyugtalansága, —• a régebbi századokban Európa népének is annyira gyakori jelensége, — a XIX. század viszonylagosan kényelmes létbiztonsága után újra mindennapos fenyegetéssé vált. S ha az ember maga nem is érzi a nehézségeket, látni kénytelen a gonoszságot. „Mi kinozza jobban a jók életét, mint a gonoszoknak élete, nem azzal, hogy annak az utánzására akarna kényszeríteni, ami nem tetszik, hanem azzal, hogy a látottakkal fájdalmat kelt ?" (Szent Ágoston.) De ez a földi élet csak előkészítés az igazi életre, az örökkévalóságra. Amint az iskola szükségszerű előkészítés a földi élet igazi, hivatás szerinti kereteire, — s annál komolyabb előkészítés, minél nehezebb feladatokat, próbáratételeket (vizsgákat) követel meg, — úgy az örök élet előtt is szükségszerűen ott van egy egész emberi élet próbáratétele. Amint nem életcél, hogy valaki csak tanuló legyen s az iskolába járás sem életforma senkinek sem, ugyanúgy nem lehet a földön keresni életünk célját és értelmét sem. A világ szelleme (amit főleg Szent János evangéliuma szerint annyit ostoroz az Ur) nem más, mint azoknak az embereknek gondolkodása és törekvése, akik az élet végső célját is a földön keresik, akik minden munkájukkal csak a földi életet akarják jobbá tenni. A bukott angyalok törekvése éled fel ebben, akik ugy érezték, hogy a már megalkotott teremtésben ők a maguk erejéből is, Isten gyámkodása nélkül is tudnak majd új világot építeni. (V. ö. Schütz : Dogmatika I. 507.) * *