Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1942

7 A földi életnek próbáratétele szükséges az Ur akarata szerint is. „Mivel kedvérc voltál az Istennek, megpróbáltatásnak kellett érnie téged." (Tob. XII, 13.) — „Fiam, ha Istennek szolgálni kivánsz, légy állhatatos a jámborságban és az istenfélelemben, és készülj el a megpróbáltatásokra !... Mert az aranyat és ezüstöt tűzben teszik próbára, a kedves embereket pedig a megaláztatás kemencéjében." (Sir. II, 1. 5.) — „Az a kegyelem, ha valaki Isten iránt való lelkiismeretességből tűri a viszontagságokat." (I, Pét. I, 19.) — „Csupa örömnek tartsátok testvéreim, ha különféle kísértésekbe estek tudván, hogy a ti hitetek megpróbáltatása béketűrést szerez. A béketűrés pedig tökéletességre viszi a cselekedeteket." (Jak. I, 2—4.) Szent Pál I. útjának hithirdetéséből csak ennyit jegyeznek fel az Apostolok Cselekedetei : „Megerősítették a tanítványok lelkét s intették őket, hogy maradjanak meg a hitben, és hogy sok viszontagságon át kell bemennünk Isten országába." (XIV, 21.) Emberi képességekből emberi erő csak sok fáradság után lesz. A testi erőhöz sok edzés kell, a kézügyességhez sok gyakorlat, a tudáshoz sok, nehéz tanulás. Az erkölcsi erőre is áll mindez. „Az emeltfejű ember nem terem magától, nem is érkezik meg egy észrevétlen éjjelen, hogy az ingó nádjellemű kamaszt férfivá cserélje.,. Komoly akarattal, sok áldozattal, nagy erőfeszítéssel, sok-sok szenvedéssel úgy kell kikovácsolni a kamaszjellemből." (Koszter : Kamaszok. 226. 1.) Mindezt megtetézi a gonosz lélek kísértése, aki „mint ordító oroszlán körüljár, keresvén, akit elnyeljen." (I. Pét. V, 8.) „A keresztény embernek tudnia kell, hogy másoknál többet kell fáradoznia a földi életben, mert inkább kell megküzdenie az ördög támadásaival." (Szent Ciprián.) Minden nehézségen diadalmaskodunk azonban 1.) gyengeségünk leküzdése által, 2.) a szeretet ereje által, 3.) a liturgiában mindennap folytatódó megváltás által. * * * Mindenkinek megadja az Ur a gyengeségeivel való küzdelem lehetőségét, hogy a lélek megtanuljon az Ür erejéből élni. Érezzük testünk gyöngeségét, érezzük lelkünk bűnrehajlását, s legfőkép pedig érezzük környezetünk gonoszságának erejét. Valahogy úgy látjuk, hogy az igazság útján járó ember fizikailag gyengébb a gonoszságnál, hiszen az erőszaknak, a csalárdságnak nyers hatalma győzedelmeskedik felette. De az Ür Jézus vállalta az emberi sorsnak ezt a legkeserűbb vonását is a test keresztfán való halálán keresztül, — amely látszólag teljes elbukás volt a gonoszság hatalmaival szemben, — hogy ugyanannak a testnek örök életre való feltámadásával a legnagyobb győzelmet arassa a gonoszság felett. Mindezt pedig éppen a mi megváltásunk miatt vállalta. Szent Pál így ír : „Lehetetlen, hogy bikák és bakok vére bűnöket töröljön el. Ezért a világba bejövén (Ür Jézus) így szól : Áldozatot és ajándékot nem akartál, de testet alkottál nekem ; akkor mondám : íme eljövök, hogy megcselekedjem, ó Isten, a te akaratodat. És ezzel az akarattal szenteltettünk meg Jézus Krisztus testének egyszer való feláldozása által." (Zsid. X, 4—10.) Szent Péter is ezt mondja I. levelében : „Jézus a mi bűneinket maga elviselte testében a fán, hogy a bűnöknek meghalván az igazságnak éljünk ; akinek sebe által meggyógyultatok." (II, 24.) Amikor Krisztus nem engedett a gonoszság hatalmának és fizikailag elbukott, megtörött felette a gonoszság hatalma. „Mondom nektek barátaimnak : Ne féljetek azoktól, kik megölik a testet, és azután semmi egyebet nem tudnak tenni." (Luk. XII, 4.) Amint a tűz lángolva tesz hamuvá nagy épületet, de pusztítása után elhamvad, ugyanúgy a gonosznak is ereje vész a rombolás befejeztével. A