Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1942

I. Az iskola múltja 1000 körül : Megnyílik a mai gimnázium őse : az esztergomi káptalani iskola (Működött 1543-ig). 1687 : Széchenyi

v György esztergomi érsek 50.000 forint alapítványt tesz, hogy ebből a jezsuiták vezetése alatt gimnázium és rendház létesüljön. (Az iskola működése 1696-ban indult meg. A jezsuita rend feloszlatása után (1773) szentferencrendiek, világi papok és világiak vegyest tanítottak benne.) 1808 : A Szent Benedek-rend átveszi a gimnázium vezetését. (A mostani épület először 1880-ban, másodszor 1900-ban épült.) Intézetünk kiváló tanárainak és növendékeinek hosszú névsorát közölték az elmúlt esztendők évkönyvei. Szomorú kötelességünk most megemlékezni azokról, akik az elmúlt iskolaévben hunytak el. Két évig volt intézetünknek a szülőktől és diákoktól körülrajongott igazgatója. (1931—33.) Budapesti gimnáziumunkból jött, ahol 7 évig működött mint igazgató és Budapestre ment vissza, miint az Orsz. Közoktatási Tanács ügyvezető alelnöke. 1934-ben a budapestvidéki tankerület kir. főigazgatója lett. Sokágú tevékenységéből ragadta el a halál. Páratlan egyéniség volt. A kis és nagydiák nyelvén épp úgy tudott beszélni, mint a szülőkén. Intézete vezetésén kívül irányította és tömörítette a város társadalmát és bölcs határozottsággal rakta le az új középiskolai törvény alappilléreit. Minden beszédében és cselekedetében a szív és ész lépett közös szövetségre és e kettő az ő egyéniségében mindig hűséges társ maradt. Épp ezért szeretet és tisztelet övezte mindenütt, ahol csak megjelenít, ahol csak működött : a családoktól kezdve fel egészen a minisztériumig. Az „imádság és munka" embere volt, tehát nem önmagáért dolgozott Örült ugyan a szeretet ibolyacsokrának, a bankettek férfias beszédeinek és az egymást érő kormányzói elismeréseknek, de mindezt alázatos szerénységgel továbbította Ahhoz, Akitől talentumait kapta : a jó Istenhez. Hozzá tért vissza 1943. januárjában a „hűséges szolga". Sopronban temettük el. (h. d-l * Az iskola részletes történetét Vojnits Döme igazgató írta meg és közölte az 1894—95., 1895—96. és 1896—97. évi évkönyvben. * • *