Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1939

13 nek még fogyatkozásait is szívesen megbocsátjuk, mert hálásak vagyunk iránta a nemzeti dicsőség fényéért és melegéért. Az impérium szót kettős értelemben vesszük: értjük rajta egyrészt a középponti magyar akarat érvényesülését az anyaország területén — nevezhetnők nemzeti egységnek is —, másrészt a magyar nemzeti erők érvényesülését más államokkal szemben, nevezetesen hazánk vezető szerepét Középeurópa országai között. Az erős középponti hatalom rendszerét nálunk a szent királyok patrimoniális királysága testesítette meg, a hűbéri rendszer térfoglalása a szent korona tanának ellenére is a széthúzó törekvéseket, egyes családok hatalmi érvényesülését mozdította elő. Az utolsó Árpádok idején valóságos oligarcha-családok alakulnak s az Anjouk korában inkább csak őrváltás, nem rendszerváltozás következett be. Az asszonyuralom és még inkább Zsigmond uralkodásának első szakasza az oligarchia hatalmának érvényesülését mutatja, úgyhogy vele szemben Zsigmond király is csak úgy tudja koronáját biztosítani, hogy alattvalóinak egyik pártjával formális szövetségre lép. A hatalmon lévő párthoz tartozó főurak töltik be az országos méltóságokat és birtokállományuk is állandóan és veszedelmesen növekszik. Az örökös íspánságok adományozása, a királyi birtokok folytonos csökkenése, a Garai, Újlaki, Ciliéi családok birtokainak az ország nyugati és déli részein szinte összefüggő kiskirályságokká alakulása következtében a hatalmi viszonyok mindig jobban a középponti hatalom rovására tolódtak el, úgyhogy az említett családi liga birtoka már Zsigmond korában kétszerakkora volt mint a királyé. A keleti országrészeken ezzel szemben a Hunyadi-család indult rohamos fejlődésnek. Birtokállománya már 1446-ban többszörösen meghaladta a királyi birtokok területét és súlyát még növelte a rokon és baráti családok birtoka és fegyveres ereje. A Garai—Ciliéi szövetség joggal féltette tőle hatalmát, ezért igyekezett a maga számára biztosítani a királyi méltóság tekintélyét V. Lászlóban és a Felvidéken elhatalmasodott cseh Giskra zsoldosainak és zsebrákjainak fegyveres támogatását. Az ország már nemcsak abban a veszélyben forgott, hogy oligarcha-családok hatalmi körei szerint részekre szakad, hanem az is, hogy egyes részek idegen származású uraik (Cilii grófjai, Giskra, Brankovics) révén idegen országokhoz kapcsolódnak. A Hunyadi-család nemzeti királysága eszerint a területi integritás biztosítását is jelentette a hatalmaskodó és idegenbe húzó törekvésekkel szemben. Mátyás királlyá választása az eszme diadalát hozta, az eszme megvalósítása Mátyás személyes érdeme. Az uralkodó akaratának mindjárt trónralépése után való korlátlan érvényesítése még a hála rovására is nem éppen renaissance-vonás, hanem a következtetések tudatos levonása, mely Giskra megnyerése és zsebrákjainak letörése, az erdélyi lázadás megfékezése, minden lázadó mozgalom elfojtása útján a király korlátlan hatalmának érvényesülésére vezetett. Kiépítését nagyban előmozdította az állandó sereg fölállítása, melyet éppen Mátyás hadvezéri egyénisége és tervszerű gondoskodása szervezett vegyes elemekből félelmetes magyar intézménynyé, legvilágosabban pedig a belső kormányzás és az igazságszolgáltatás rendjének gyökeres átalakítása juttatta érvényre. A kormányzásban Mátyás a szakszerűséget érvényesítette: egyszerű származású s azért egészen tőle függő tanult szakemberekkel vette magát körül s ezek a királyi kancellária útján a középponti hatalom akaratát s az ország egyetemes javát a családi, partikuláris érdekekkel szemben tel-