Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1937

Jiol vagy, István király?

Utánad sír a magyar fájdalom;

Téged kiált a nagy börtön lakója,

Kit megbénít a trianoni lánc.

Szent Jobbod után tapogat kezünk,

Hogy fölemeljen a nyomor porából.

Oh, hol vagy István: — koronánk királya?! Vasláda zárja fejed koronáját:

Türkiz-szemét a szent abroncs lezárta,

Az élő pánt már nem kapcsolja egybe Széthulló népünk ezer akaratját.

— Vas börtönében ő is Tégedet vár,

És Tőled várja a föltámadást.

A Kárpát ajka nevedet kiáltja:

„Oh, hol vagy István? — Égbe meredő Falává tettél áldott, szép hazádnak!“

S a Tátra szeme némán könnyezik.

Szikla-fej ének zord erdő-bozontját A történelem viharai tépik.

Téged kiált a vidám Adria;

A hajót ringató fehér habok S a vitorlások pillangó-hada.

Utánad sír a búzatengér is,

Bácska keblének pihegő mezői;