Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1931

10

csokorba fűzte a sok szép szirmot ígérő bimbócskát, melyeken ekkor még a fiatalosság zöld levelecskéi lapultak titkot rejtőn. Amint a kötet címe is mutatja, Harsányi a modernség öntudatával lépett a nagy nyilvánosság elé. Csakugyan modern költő volt-e már a huszonötéves levita ? Igazán az újítás lírájának volt-e újonc katonája? Uj vizeken. A cím azt sejteti. De ha átvizsgáljuk Harsányi első verseskönyvét, akkor az ellenkező megállapításra jutunk. Inkább „Régi vizeken“ — illenék jobban e kötet címéül. Harsányi Lajos u. i. úgy indult, mint az Arany—Gyulai-féle izlésírányzat egyik hajtása. Magyaros versmodorban, szimbólumig soha el nem jutva, gondolattá csiszolt érzelmi mondanivalója egyáltalán nem látszott újszerűnek, legalább semmikép sem annyira, mint az Ady—Ba- bics-féle nyugatos irányzat. Külső forma szempontjából az Uj vizeken versei a hagyományos népies nemzeti ízlés jogutódjai és semmikép sem az akkor modern nyugatosság rügyei. Miért lett hát Uj vizeken az első kötet címe? Talán azért, mert mire e versek készen voltak és kiadásra kerültek, Harsányi gyorsan ívelő fejlődése már túl volt az Arany János követők közízlésén, már Adyék formaművészetéért lelkesedett és nem akarta magát Harsányi sem másnak látni, mint az újszerű és jövőt érdemlő újítás egyik lantosának. Nem feltűnő kezdő költőnél, hogy a kötet cím egy közismert Ady vers-címből lett. (Uj vizeken. Uj versek. Bp. 1906.) Az első lépések tehát nem a mai Harsányi irányában indultak. Tipegő tapogatózás jellemzi a fiatal papköltőt: merre? Iskolai tanulmányai és nevelési behatásai a konzervatív irányhoz kötöznék, ilyenek versei, de lendülni készülő modernsége Adyék-felé csábítja. Első kötetében Harsányi nem talált önmagára. Az Aranyt követők hangja mellett megcsendülnek még Harsányi friss húrozatú lantján a Tárkányi—Mindszenty irányzat kenetes, sekrestye-katolicizmussal beérő akkordjai is. Sok verse alatt nyugodtan ott állhatna Bán Aladár, Auer István, Kemenes Ferenc. Rosty Kálmán, Szepessy László stb. neve is. De Harsányi kötete megjelentékor ezeken már túl volt, úgyhogy első könyvének a kiadás percében már maga a szerző is csak múzeális értéket tulajdoníthatott. Mert mik vannak a kötetben ? Édesbús románcok, A Balaton háborgása, Románc, Fehér fürtök, Éjjel az Adrián, Vágy, melyeknek elmosódó kontúrú meséiből az érzelmi túlfűtöttség még kevesebbet enged sejtetni. Finom legendák (Szirén, Boldizsár, Tölgykoporsók közt, Mi lesz belőlünk ? Buddha, A tenger Madonnája), melyekből nem sikerül kipréselni az újszerű mondanivalót. Az előbbiek az Arany Gyulai, az utóbbiak a Mindszenty-féle hatások szülöttei. Nem modernek. És Harsányi írni és újszerűt akart írni. Hogy mit, azt még maga sem tudta. Hogy mennyire jellemző rá akkor ez a magával tisztában nem levés, azt legjobban talán az bizonyítja, hogy önmaga boncolgatásától tartózkodva sok helyzetdalt költ. (Várlak, Anyám stb.) Idegenbe megy megihlető momentumért, mert még nem jött el az ő órája, mikor felnyílik előtte jövendő nagyságának témaköre, távlata : a minden szépséget szolgaságába kényszerítő katolicizmus diadalmas ihlete, Mégis mi mutatja Harsányit a későbbi nagy költőnek már ebben a verskötetben ? Legelőször is egy-két ihletkor: a korán elvesztett rokon sírjánál dalolt mélabús énekek, melyek a valóság ihletéből fakadván, a valóság varázsával vannak. (V. ö. Magyar tremolo.) Harsányi- hang már e kötetben továbbá a színhatásokat különös ínyencséggel meglátó és cifra szavakkal „fitogtató tájszemlélet. (A bábolnai erdő, Május, Temetés a nádasban, Őszi vihar, Ég a nádas, Alkonyatkor.) És ezen tájképek előtt folyton lebegteti Harsányi a mélyebb jelentések sejtelem-fáty-