Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1930

Most egy harmadik, komoly kérést szeretnék hozzáfűzni ehhez : a pedagógus kérését a papákhoz. Ne neveljenek nádpálcával, büntetéssel, megfélemlítéssel. Ne feledjék, hogy a fiú élete a kamaszkorban dől el. Milyen fontos, hogy akkor nyitva legyen a lelke az édesapja felé ! Mint bizalmas, legjobb barátjához kell apjához fordulni a kamaszfiúnak, hogy tőle az élet legnagyobb kérdéseiben az irányítást megkaphassa. Ámde régi években suhogó nádpálca ilyenkor kettőjük közé veti árnyékát. Aki kicsi korában minduntalan verte a fiát, az ne várjon bizalmat tőle a kamaszévekben. Annak a tudatnak, hogy az épesapja nem bűntető, félelmetes hatalom, aki előtt titkolni kell mindent, ami rossz, hanem melegen érző jó barát : minden rosszban és rossz után is bizalommal fordulhat hozzá a fia segítségért, tanácsért, — nagyon kora évektől kezdve kell beleidegződnie a fiú lelkébe. Ahol nádpálcával nevelnek, ott elérik azt talán, hogy a kisfiú félelemből talán fegyelmezi magát, vagy igyekszik úgy rosszalkodni, hogy a nagyok rá ne jöjjenek, tehát csendesebb a ház és kifelé „jobb a gyerek", de ott a kamaszévekben elsodródik a fiú az apja kezéből, másfelé nyitja meg a lelkét és az élet elhatározó esztendőiben idegen befolyás neveli férfivá. Szerencse, ha jó befolyás ! . . . Gyerekéveim legszebb emléke az édesapámhoz való viszonyom. Harmadik elemista koromban mondta nekem: Teneked kell az én legjobb barátomnak lenned ! És apró ember : büszke voltam az apám barátságára és mi sok-sok gyerekhuncutságon, rosszaságon, botláson át is megmaradtunk a legjobb barátoknak mindaddig, mig az Ur őt magához nem hívta. S ma is áldom emlékét haló porában !. .. Nyolc gyereket felnevelt, soha pálca nem volt a kezében! Egyéniség volt, akihez jó volt simulni s akit jó volt utánozni nemességében, nagyságában, jóságában.... Ez az édesapa feladata. III. Harmadik nevelőnek áll a két nagy nevelő mellé az iskola: tanárok, pajtások, diákélet... Nem akarom most az iskola nevelő hatását dicsérni, hiszen mint a gimnázium vendége szólok a szülőköz s nem akarok haza beszélni. Csak néhány gondolatot. .. Ne gondolják a szülők, hogy a fiút gimnáziumba Íratták, most hát az majd átveszi a nevelést és Önöknek nincs vele többé gondjuk. Mindig otthon marad az alap, mindig édesanya, édesapa az igazi nevelők ; az iskola segít, de a szülők terhét magára nem veszi, mert nem veheti. Valahogyan azt mondhatnám : itt csemegével, különlegességekkel, erős kivonatokkal táplálják a fiút ; mennyire elkel mellette a megszokott jó házikoszt ! Viszont ellenkezőleg: bízzanak azért az iskolában! Ne nézzék molochnak, amely rátelepszik a gyerek idejére, idegeire, értelmére és magának követeli őt egészen ; lássák meg és használják ki az iskola nevelő értékeit. Nemcsak tanít, hanem nevel is ; nemcsak a fejét tömi a fiúnak,