Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1930

8 hanem az egész gyereket átkarolva, a lelkét is nemesíteni, gazdagítani akarja. Ne mondják: „most papi gimnáziumba adtam a fiamat, hadd végezzék további nevelését egészen a papok!" — de azt se mondják: „ellensúlyoznom kell az iskola hatását, nehogy ott a papok belőle is papot neveljenek!"... Mind a két túlzás helytelen s mint mindenütt, itt is : in medio veritas. Otthonnak és iskolának együtt kell dolgoznia. Az otthon a gyereket adja egész hátterével, környezetével, adottságaival, múltjával s a tovább is tartó állandó ráhatással : az iskola a lélektan alapjain felépülő neveléstudomány és a szereteten alapuló léleknevelő művészet gazdag kincsestárát hozza. Milyen fontos, hogy ez a kettő megtalálja egymást és teljes harmóniában dolgozzon a fiú lelkén ! És itt az otthonnak kell inkább idomulnia, mert amit az iskola hoz, az inkább valami általános, abszolút, míg az otthon egész egyéni és mindig kicsi részletekkel dolgozik. A nagy elveket, igazságokat az iskola hozza ; annak a hangja domináns hang a fiú életében ; az élet nagy kérdéseit a legmegfelelőbb hangon kiáltja el és mindent úgy fog meg, ahogyan lélektan és pedagógia a legjobbnak mutatják. Ezért az otthon érdeklődjék az iskola nevelő munkája iránt és igyekezzék vele együtt dolgozni : meg kell hogy kérdezze, hogyan tanít, milyen hangon tárgyal hittanórákon, cserkészetben, lelkigyakorlatokon, tanárok szavával, beszélgetésekben a gyerek aktuális problémáiról és az otthon igyekezzék átvenni azt a hangot. Mennyivel másképen tárgyaljuk pl. ma a szeretet vonalán a szociális kérdést, vagy a VI. parancs vonalán az egész szexuális életet, szerelmet, emberteremtést stb. mint valaha, amikor a szülők iskolába jártak ! Nem szabad szégyelniök tanulni menni az iskolához, hiszen annak az ő számukra is van nagyon sok értéke. Végül még egyet. Az iskolán, hittanórán, első áldozáson keresztül kapcsolódik a gyerek élete mellé a legmegbízhatóbb, legmélyebben dolgozó és hatásában is legerősebb nevelő: a lelkiatya. Róla máskor bővebben beszélgetünk majd : most csak annyit érdemes tudnunk róla, hogy ő az az ember, aki a fejlődő fiút jobban ismeri, mert tisztábban látja az őszinte lélek önvallomásán keresztül, mint édesanyja, édesapja ; ő az, aki erősebben fogja marokra a lelkét, mint bárki más és aki a természetfeletti élet kegyelmi kincstárával s az Ur Krisztus erejével a katolicizmus legcsodálatosabb pedagógiáját fűzi bele a fiú életébe. Nagyhatalom, ha ott áll a fejlődő élet mellett. Milyen nyugodtan engedhetik neki a szülők a kamaszkornak, vagy idegennek, főiskolai életnek a fiukat, ha tudják, hogy mellette áll apostoli lélekkel a lelkiatya, a Pap, aki neki vezetője, barátja, tanácsadója, bizalmasa és Isten törvénye utján irányítója ! Törődjenek vele a szülők, hogy legyen a fiuknak állandó lelkiatyja, Tartsák számon, jár-e hozzá szentgyónásra, beszélgetésre, egy-egy nehezebb ügyét megtáTgyalta-e vele ; nem lesz-e kötelező gyónások alkalmával gyóntatószékek bujdosója, aki annál keresi lelke szabadulását, akihez