Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1929

4 A legszebb győzelem, melyet önmagunkon aratunk: hirdeti szent Imre évszázadokon át egy, szilaj mulatságokban, harci kalandokban vérét tékozló nemzet fiainak. Hirdeti, mutatván az utat, a a tisztaság útját, egyesnek és nemzetnek — az örökkévalóság felé ! Ezen az úton, a fegyelmezett, szép élet útján járt Szent László a Bélák, Nagy Lajos, Hunyadi János és a többi hős beláthatatlan légiója, kinek domború mellén megtört a vad keletnek minden támadása ; kiknek haló élete árán zavartalanul fejlődött a művelt Nyugatnak keresztény kultúrája. S kiknek országa ma a müveit Nyugat „szives hálájából" — csak azért, mert kötelességet teljesített s mert hősiesen teljesítette — földarabolva, összetörve, kiszipolyozva a földön hever. A müveit Nyugat azonban ma — kissé elmaradva a szellemtörténet iránymutatásától — a gyakorlati materiálizmus elvét vallja. S nem veszi észre, hogy a vad Kelet csak ennek a sivár elvnek végső következményeit vonja le. Nem veszi észre, hogy a modern kultúrának Isten, lélek nélkül rakott Bábel-tornya repedezik, omladozik, eltemetéssel fenyeget. De te, édes magyar ifjúságunk, mely egy tekintélyes részedben a mi tanítványunk vagy, lásd meg, hogy a magyar róna, a Kárpátok völgykatlana körül, ma egy szörnyű szellemi népvándorlás boszorkány-üstje sistereg! Lásd meg, hogy a magad, hogy a nemzeted életét csak a Szent Imrék tiszta, nyugodt tekintetével, csak a Szent Istvánok biztos, vaskezével vívhatod ki és védheted meg! És ti mindannyian, kiknek tehetségük és hatalmuk van hozzá, siessetek segítségére a legkeményebb küzdelmét vívó, de egyben az eljövendő harcok erőpróbáját álló magyar ifjúságnak! Ki a falusi ifjúsággal a korcsma egyedül boldogító antiparadicsomából ! Magasabb színt a vidéki városok szürke, elhanyagolt ifjúsági életébe ! Erőt a világvárosok enervált, korán agyonhajszolt ifjúságának ! És álljatok szóba az ifjúság apostoli lelkipásztoraival ! S akiket ők az Élet Kapujában, mint a nyomortól, bűntől megbotlottakat fölemelnek, a kísértésbe nem engednek: nyújtsátok ti azoknak a „panis quotidianus"-t, a mindennapi áldott kenyeret! Te pedig magyar egünknek bíztató sugárú, gyönyörű csillaga, szűz Szent Imre herceg, borítsd ezt a szomorú nemzetet, összetört országot égi fényeddel a föltámadásnak bíborló, hajnali sugárözönébe! Tudja, lássa meg a bűnös világ, hogy akinek erkölcsi ereje van, aki keresztjét Krisztussal hordozza : annak a számára van föltámadás ! Pannonhaffiia, 1930, húsvétján. Kelemen Krizosztom 0. S. B. koadjulor.