Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1929

14 Lelke Mennyben mène az Angyalok Seregében," „mert olyan szeplőtelent és minden jóságos mívelködésnek patikáját méltóbb vala menyországban felmagasztalni, honnem az halandó világon királlyá emelni." A halál után szabad volt már beszélni a hű szolgának, aki Szent Imrét Veszprémben a székesegyházba kisérte és tanúja volt szüzességi fogadalmának; beszélhetett az özvegyen maradt királyi ara, aki Szent Imre példáját követve, szintén szüzességet fogadott és szűzen élt szent férje oldalán. (A hagyományok szerint néhány nap múlva az örökkévalóságba is követte Szent Imrét.) így most már nem az uralomra termett királyfit gyászolták Szent Imrében, hanem Istennek kiválasztott szentjét tisztelték. Sírjához imádkozni jártak, égi közbenjárásáért könyörögni jöttek. Melléje a székesfehérvári gyönyörű bazilikába temették Szent Istvánt is, a szerelmetes fiát sirató édesapát, a magyar nemzetet megmentő apostoli királyt. így nemzeti panthéon, századokra szóló szentély lett a székesfehérvári bazilika : itt koronázták királyainkat, Szent István szokása szerint itt voltak a Nagyasszony ünnepe után az országos törvénylátó napok, ide temetkezett legtöbb királyunk, mert életben-halálban Szent István és Szent Imre példáját akarták követni. De nem hagyhatták rejtekben, aminek messze kell világoskodni : a két királyi szent az egész nemzet kincse volt. míg éltek, az egész nemzet kincsévé kellett lenniök haláluk után is. Amikor Szent László a nagy viharokat átélt magyar kereszténységet újra fölemelte és megszilárdította, e munkájában Isten kegyelméhez és szent elődeinek hathatós közbenjárásához folyamodott. Az ő kérésére történt, hogy VII. Gergely pápa intézkedésére 1083-ban Szent Istvánt és Szent Imrét, valamint Szent Imre nevelőjét, a vértanú Gellért püspököt a szentek sorába iktatták. A szenttéavatási ünnepségek és szertartások egyik részlete a szentek sírjának hivatalos fölnyitása és az ereklyéknek nyilvános tiszteletre való kitétele volt, majd nagy ünnepélyességgel újra eltemették őket. Szent Imre hamvait nov. ötödikén emelték föl s azért üljükezen a napon Sz. Imre ünnepét. Ez alkalommal Szent Imre szülővárosa, Esztergom is részt vett az érsek vezetésével a fehérvári ünnepségeken, de mindjárt azzal az óhajtással, hogy a drága hamvakból Esztergom is kapjon ereklyét, hogy lakói annál inkább tisztelhessék a szent ifjút, kit születése és gyermekkori emlékei kétségkívül Esztergomhoz kapcsoltak. így került Szent Imre egyik karcsontja Esztergomba, a bazilikába, ahol drága ereklyetartóba téve, századokon át nagy tiszteletben részesült. A törökök uralma idején mint Szent Adalbert esztergomi egyházának egyik legnagyobb kincsét, Nagyszombatban őrizték, mígnem Esztergom felszabadulása után visszahozhatták Esztergomba. Ma is a bazilika kincstárában van Szent István és Szent László ereklyéivel egy drága mívű arany ereklyetartóban. (Szent Imre más ereklyéi Belgiumban, továbbá Passauban és Aachenben vannak, Fehérvárott ma kétségtelen bizonyossággal semmi sem ismeretes az ő hamvaiból, mert a királysírokat a török harcok alkalmával ismételten feldúlták s a templom 1601-ben maga is romba dőlt. A székesfehérvári cisztercitatemplom Szent Imre-kápolnájában üvegkoporsóban lévő csontváz Szent Kandid vértanú teteme.) Egy kis ereklye újabban a N. Múzeumban került elő. Magyarországon eszerint csak Esztergom ojyan szerencsés, hogy Szent Imre nagyobb ereklyéjét magáénak mondhatja. És Esztergomnak és elsősorban a dicső emlékű esztergomi diákherceg mai utódainak annál inkább ille-