Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1929

11 gébe akarta vonni. A nagy veszedelemmel szemben Szent István szintén szövetséges után nézett és meg is találta a lengyel királyban, II. Meszkóban, akinek országát, a német birodalom ereje szintén közelről fenyegette. A két uralkodó-család egyébként is rokonságban volt már egymással s így a politikai szövetség benső barátsággá fejlődött. Nincs kizárva, hogy Szent István is megfordult a lengyeleknél, Szent Imréről ezt bizonyosan tudjuk, mert egyik lengyelkrónika (a szwieto-kryzki = szentkereszti monostorévkönyvei) följegyezte, hogy ott járt a lengyel fővárosban Gneznában és onnan mint II. Mesz'kó király vendége, a Lysa-gora erdejében szarvas-vadászaton vett részt. Szent Imre e vadászatának emléke' nem ok nélkül maradt fönn éppen a swietó-kryzki monostorban : a magyar királyfi emlékül az ottani bencéseknek adta drága mívű mellkeresztjét, Vazul görög császár ajándékát, melybe Krisztus Urunk keresztjének egy darabkája volt befoglalva és amelyet a monostor azóta is nagy kegyelettel őrizett. A magyar királyfi lengyelországi látogatása Szent István kívánságára történt. A szent király mit sem tudva fia fogadalmáról, a két uralkodóházat és nemzetet azzal akarta még jobban összefűzni, hogy Szent Imrével elvéteti a lengyel király leányát, akinek nevét nem ismerjük, csak annyit tudunk róla, hogy ez időtájt (1029?) mindössze tizenhárom éves lehetett. Az ifjú herceg nehéz kétségek közé került, Fogadalmához hű akart maradni, de viszont nemcsak atyja kívánsága, hanem az ország életbevágó érdeke is azt követelte, hogy ne ellenkezzék. Hiszen a házasság meghiúsulása esetleg a szövetség fölbomlását s ezzel esetleg hazánk elszigetelését jelentette volna éppen akkor, mikor már küszöbön állott a német támadás. Meghajolt tehát atyjának intézkedése előtt és így valószínűleg Székesfehérvárott megtörtént a magyar trónörökös és a lengyel gyermek-királyleány között a házasságkötés. A világ előtt férj és feleség azonban ezután is megőrizte szüzességét és egymás mellett mint testvérek éltek. Az ifjú herceget az országos ügyek úgyis csakhamar elszólították hazulról. II. Konrád német császár már 1029-ben rátámadt a lengyelekre, a birodalmának déli részén lakó bajorok pedig hazánkra. A harcokban most már részt kellett venni Szent Imrének is, hiszen atyja ekkor már hatvanadik életévében járt. Ez a hadjárat egyébként sem volt még az egész német birodalom erejével való mérkőzés, Szent István tehát nyugodtan rábízhatta annak vezetését fiára, aki ekkor különösen jó hasznát vehette annak az edzettségnek, ügyességnek és harci készségnek, meiyet a fegyvergyakorlatnak bátran beillő vadászatokon szerzett, mikor az akkori harci eszközök mellett a bátorság, testi erő és lélekjelenlét ugyancsak próbára volt téve. A bajor háború azonban csak előjáték volt a következő (1030.) évi nagy hadjáratra. Konrád császár a birodalmi sereget először Lengyelország felé indította, hogy a magyarok ne is gondoljanak veszedelemre, de már június 24-én hazánk ellen fordult. Szent István azonban készen várta. Az igazságtalan erőszakkal szemben Isten igazságos ítéletében és a Boldogságos Szűz segítségében keresett oltalmat, de nem feledkezett meg a katonai előkészületekről sem. Hazánkat abban az időben az úgynevezett gyepűk védték, vagyis a természeti akadályokhoz (járhatatlan mocsarak stb.) kapcsolódó hatal-