Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1928

9 korlatilag, mindenki számára könnyebben érthető módon figyelmezteti az Úrban az ő szeretve szeretett testvéreit, hogy mindenkinek meg kell aláznia magát, hogy felmagasztaltassák. Mert ellenkező esetben magában hordja a kevélységnek egy csíráját, mely lassan-lassan növekedik benne és elnyom a lélekben minden olyan függetlenséget, mely függetlenség elengedhetetlen kelléke a mennyei felmagasztalásnak. Az alázatosságot létrához hasonlítja, melynek tizenkét foka van. Ezen fokokon igyekszik az ő tanítványait végig vinni. Megmagyarázza az egyes fokok jelentőségét és hogy milyen következményeket támaszt az bennük. Az alázatosság első fokán a gondolkodó, érző lélekkel megáldott, megajándékozott embernek mindig Isten félelmét kell szemei előtt tartania. Erre kell irányoznia minden figyelmét, erről sohasem szabad megfeledkeznie. Meg kell tartania Istennek parancsolatait, mementóként kell folyton fülébe hangzani az Ígéretnek, mely örök kárhozatot jósol az Istentől elfordulóknak, a bűnökben fetrengőknek„és a boldogságos örök életet azoknak, kik hűek maradván Istenhez, Őt félik. Fegyelmeznie kell az embernek önmagát. Erős gyeplővel féken kell tartania száguldó gondolatait, nyelvének mozgását, szemének minden villanását, kezének minden vibrálását. Isten mindenhol jelen van, Isten szeme mindenütt, mindenhol követi, bárhol legyen a világon, menjen föl a hegyre, vagy szálljon le a völgybe, vagy vegye szárnyaira a vihart. A szíveket és veséket vizsgáló Isten elől nem menekülhetünk, azért ne legyen más gondolatunk, csak az, hogy mindenben Isten akaratát kövessük és ne a magunkét. Tehát Isten félelmébe, Isten jelenlétébe kell helyeznünk magunkat. Ádáz harcot kell indítanunk a bűn ellen, le kell rombolni magunkban erős, férfias ütéssel a bűn bálványát, nemcsak a bálvány fejét és törzsét, a halálos bűnöket, hanem a végtagokat, a bocsánatos bűnöket is. Gyökeres revíziót kell tartanunk gondolatainkban, hajlamainkban, a testi kívánságokban. Az Istenben való erős hit, félelem, igaz bizalom, nagy remény, tüzes szeretet, őszinte bűnbánat telítsen bennünket. Belülről, a lélek mélyéről kell kezdeni az átalakulást, az újjászületést. Templomnak, feldíszített, tiszta, művészi templomnak kell lennünk, hol állandóan bennünk lehessen az Úr. Hogy az alázatosság eme első fokán biztosan álljon az ember, akaratunkat kell fejlesztenünk, erősítenünk, növelnünk. Éppen azért a következő három fokon Szent Benedek az akarat birodalmában fesz szemleutat, kiterjeszkedve az akarathoz tartozó szeretetre és engedelmességre. Á második fokon ezek szerint le kell győznünk saját akaratunkat. Nem szabad abban gyönyörködnünk, hogy most azt csinálom, amit én akarok, hanem arra kell fordítanunk minden gondunkat, hogy másnak, az Úrnak akarata legyen meg. Tehát engedelmeskedő akaratra van szükségünk, mely nem tér ki hol jobbra, hol balra, hogy kalandozzon olyan vidékeken, melyek előbbrejutását, céljának gyorsabb, sikeresebb elérését nem siettetik, hanem amely nyílegyenesen, kitérés, habozás nélkül halad az úton, mely eléje tűzetett. Ezen engedelmeskedni tudó akaratra szükség van azért, hogy az ember fenntartás nélkül, készségesen alá tudja magát vetni elöljárója akaratának. Erről szól az alázatosság három fokán, szemünk elé vará-