Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1918-19

Dr. Hajdú Tibor pannonhalmi főapát. 1858. okt. 22. — 1918. okt. 21. A vészes világháború végén, amidőn a borzalmas vértenger sötét, ijesztő hullámai már hazánk minden zegét-zúgát körülnyaldosták, újabb, kegyetlen csapásként nehezedett reánk az eddig ismeretlen spanyol betegség. Rövid ideig tartó, de kinos szenvedés után szedte áldozatait, eleinte jobbadán az ifjúság köréből, utóbb már válogatás nélkül. Az orvosi tudomány tehetetlenül állott vele szemben. Érthető tehát, hogy megremegett szivünk, midőn távirati értesítés szólított fel bennünket, hogy imádkozzunk beteg főapátunkért. Mire azonban a kissé lassan továbbított távirat kezünkbe került, az isteni Gondviselés kifürkészhetlen intézkedésére már elvesztettük Rendünk fejét, bölcs vezetőjét: dr. Hajdú Tibor főapátot. Mély gyászba borult Pannónia ősi szent hegye, árván maradt a magyar Szent Benedek-rend atyja elköltöztével. Mint főiskolai tanár és tanulmányi felügyelő, utóbb mint főmonostori perjel példaképe volt tanítványainak és rendtársainak a kötelességteljesítés, a lelkiismeretes munkálkodás terén, de nyugodt, derült lelki világával egyúttal a türelemben és szelídségben is útmutatójuk volt. Mint kilenc éven át főapát első sorban szerető atyja volt alattvalóinak, aki bölcsen tudta párosítani az igazságos erélyt és szigorúságot a jóindulatú elismeréssel és az igaz érdemek jutalmazásával. Mint iskoláink kegyura főtörekvéseül a magyar nevelés-oktatásügy felvirágoztatását, a keresztény szellem meggyökereztetését túzte maga elé; szilárd meggyőződése volt, hogy középiskoláink eredményes reformja nélkül nincs remény a vallástalan és erkölcstelen irányzat letörésére. Gimnáziumaink érdekében nem riadt vissza semmiféle áldozattól. Pazar kézzel folyósította a fejlesztésükre kért tekintélyes összegeket ; terve volt hogy a tanárok létszámának növelésével alkalmat ad az önképzés mélyítésére és az ifjúsággal való érintkezésben az egyéni nevelés, a „deák-pastoráció" gyakorlására. Legszívesebben foglalkozott a Budapesten létesítendő főgimnázium és kapcsolatos internátus eszméjével ; fáradhatatlan szorgalommal és lankadatlan kitartással készítette elő e terv megvalósulását, mert a benediktinus szellemnek és nevelő-rendszernek szélesebb körre való kiterjesztését óhajtotta velük elérni. Nagy fájdalmára a világháború, illetőleg a mérhetetlen drágaság nagyon hosszú időre megakadályozta e kedves eszméjének életrekeltését, de ideális törekvéseinek maradandó emléke marad a minden irányú előkészítés. Mint főpásztor és rendfőnök mély aggodalommal szemlélte a hazafiatlan és vallástalan sajtó elhatalmasodását s a romboló elemek aknamunkájának egyre növekvő sikereit. Féltette Rendjét az ellenséges világnézet türelmetlenségétől, szilárd meggyőződése volt, hogy uralomra jutásuk a vallásos és ha-