Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1918-19

2 zafias nevelés megsemmisítését vonja maga után. Habár ő maga nem érte meg, aggodalmai jórészt beteljesedtek, a kilencszáz éves mult minden eredménye, minden érdeme és dicsősége sem mentette volna meg a magyar Szent Benedek-rendet a megsemmisítéstől, ha az isteni Gondviselés meg nem rövidíti a féktelen garázdálkodás napjait. Hajdú Tibor főapát ekkor már nem élt, nyugodtan költözött át az örökkévalóságba, mert az Isten dicsőségére és a lelkek üdvösségére irányzott gazdag tevékenysége hűséges útitársa volt a nagy úton. Az irgalmas ür adjon neki örök boldogságot, jutalmazza meg hűséges szolgáját az élet koronájával! Az 1918-19. iskolai év. Az utolsó háborús esztendőt a rendes időben kezdettük meg teljes bizonytalanságban az iránt, hogy meddig tart még erkölcsi és anyagi értékeink szakadatlan pusztulása. Nem sejtettük akkor, hogy összeomlás előtt állunk s a négy éves dicsőséges küzdelem belső ellenségeinknek utálatos vakondokmunkája folytán a mi megsemmisülésünkkel végződik. Az októberi forradalom zárva találta iskolánkat, a spanyol járvány hevessége miatt (naponként 30—40 tanuló hiányzott) október 11-től kezdve szünetelt az előadás. A vidéki zavargások hirére megalakult a polgárőrség, amelybe a tanári kar öszszes tagjai beléptek, majd szervezkedett a felsőosztályú ifjúság is és felajánlotta értékesnek bizonyult szolgálatát a rend fenntartására. Ugyanekkor a kisebb tanulók mint cserkészek meghívókat hordtak széjjel, izeneteket közvetítettek, szóval ők is részt kívántak a társadalom nyugalmának biztosítására irányuló munkából. Nov. 12-től kezdve izgalmak között ugyan, de mégis eredményesen folyt az iskolai élet, ellentétben a folytonosan gyűlésező, üres jelszavak után induló polgárság dologtalanságával. Március 21-e azonban fordulópont e tekintetben is. Egy helybeli gonoszlelkű középiskolai tanár titkos izgatásaira megalakult a három középfokú iskola növendékeiből toborozott szocialista deák-szakszervezet, helyiségéül a főgimnázium dísztermét foglalja le s megkezdődik a gyűlésezés, pártoskodés. Kommunista irányú, hazát, vallást gyalázó beszédek, szemérmetlen kabaréelőadások egymást érték. Iskolánkból mindössze 18—20 tanuló állott közéjük, de azért már április elején „rendeletet" nyújtanak át a tanári karnak, amelyben a „szocialista deák-szakszervezet bizalmi testülete" értésünkre adja, hogy „a mai naptói fogva minden egyes fegyelmi és szünet-ügyben" ő intézkedik. A „forradalmasított" lelkek önhittségének és éretlenségének kiáltó bizonyítéka! Destruktiv munkájuk mélyítésére feloldják tagjaikat a fegyelmi szabályok kötelékei alól, a legnagyobb fokú terrorral kényszeritik társaikat, hogy lépjenek be a „vörös hadseregbe." S bár a féktelen agitátorok ekkor is kivonták magukat a katonai szolgálat alól, 12 növendékünk — részben a bizonyítványszerzés könnyűségétől elcsábítva — lépre ment s támogatójává szegődött a hazátlan csőcselék uralmának. Kevés híja volt azonban, hogy életükkel nem fizették meg könnyelműségüket. A hadügyi népbiztosság rendeletére inájus30-án megtámadjáka Duna túlsó oldalát megszállva tartó cseheket, mire ezek Párkányból visszavonulva maguk után csalták a gyakorlatlan és tudatlan vezetők (egy kereskedősegéd főparancsnok!) irányította önkéntes csapatot s a nánai vasútállomás előtt gyilkos gépfegyvertűzzel tizedelték meg a lelketlenül magukra hagyott ifjakat. A visszatérő csehek a sebesültek iránt sem tanusí-