Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1917

9 neknek ! A ragadozó azonban vak indulatában sátáni dühvel csap­kodott az ágak közt, míg végre győzött a gonoszság, s egy erős vágásra szédülten s vére-csapoltan hullott a földre az ártatlanság. Alig pihegett keble, mikor a megmentésére elősietett résztvevők fölemelték, de hosszú, nagyon hosszú ideig tartott gyógyulása. Kedves Ifjak : a kert Európa, a galamb a béke szelleme, s a ragadozó a háború ördöge volt. Az esemény 1914. nyarán játszó­dott le, s azóta nem gyönyörködhetünk a mi hófehér galambunk­ban, azóta könnyes szemmel sóhajtjuk vissza a béke áldásait, sze­líd és munkás örömeit. Mert a kert őrei fegyvert fogtak, hogy az ádáz ragadozókat távoltartsák a béke és szeretet hónától, s gyilkos lövések rázzák meg naponta az érző szíveket. Kedves Ifjak! ha valaki három hosszú esztendőn át nem ér­tette meg a mi háborúnk magasztos célját, az megértheti ma, mi­kor a Szentséges Atyánktól kibocsátott béke-szózatra feleletül az orgyilkos Szerbia, a hitszegő Itália s a bérenc Oláhország jogos igényeinek kielégítését követeli az ántánt ördöge, Anglia. Mi az első percben hazánk ezeréven át dicsőséggel megőrzött határainak védelmére fogtunk fegyvert, s védjük magunkat a végső győze­lemig, vagy utolsó lehelletünkig. Mert a haza fogalma szent előt­tünk, a haza szeretetét apáink vérével örököltük, s azt elárulni vagy megsérteni büntetlenül senkinek sem engedhetjük. S az első hívó szóra milliók meg milliók szálltak fegyverbe, s szent lelkesedéssel vo­nultak a ti apáitok, a mi testvéreink, kötelességeik hősies teljesítésére. S a harc rettenetesen véres volt! Mert a gonoszság már fel volt vértezve, mikor minket háborúra ingerelt, s vitézeink tüzes hősiességével óriási tömegeket, alacsony fogásokat s ágyú-erdőket vetett szembe. így történt, hogy a hadi szerencse kezdetben inga­dozó, reménységünk gyorsan változó, ellenségeink öröme pedig határtalan volt. S mi itthonmaradottak bár bíztunk abban, hogy magyar a hazáját nem hagyja, megdermedt szívvel olvastuk, hogy Lemberg elesett, Przemysl körülfogva, s az orosz már szorosainkon vonul át honunkba. De elleneink harcmodorát kiismertük, új és el­keseredett erőket vetettünk harcba, mert mindjobban megértettük, hogy veszélyben a haza ! És jöttek a kárpáti harcok, hol fagyos hóban, rongyos bakancsban, sokszor golyófogytán, puskatussal vagy ásóval, puszta kézzel vagy fogukkal küzdöttek hőseink. S az ellen-

Next

/
Oldalképek
Tartalom