Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1915

1915. szeptember hó 3-án Balatonfüreden örök álomra hunyta le szemét egy aggastyán, megszűnt dobogni egy nemes szív: Vaszary Kolos bíboros meghalt. * A magyar tenger partján, Keszthelyen látta meg a napvilágot 1832. február 12-én, mint szerénysorsú iparos szülőknek utolsó, hatodik gyermeke. A keresztségben Ferenc nevet kapott. Édesapja szorgos két keze munkájával gondoskodott a nagyszámú család megélhetéséről, mígnem halála korai árvaságba döntve őket, kétszeresen nehézzé tette helyzetüket. De édesanyjuk erős lelke nem csüggedett, a „szegény asszony könyvé "-bői: imádságából bízó reményt merítve gondoskodott gyermekeinek, kivált a legkisebbnek neveléséről. Ferenc atyja halálakor nyolc éves volt. De már akkor föltűnt szorgalma és tehetsége, úgy hogy édesanyja tudományos pályára szánta. Beíratta a keszthelyi gimnáziumba. Ferenc meg is felelt a a bizalomnak s mindig az első, „eminens" tanulók között volt. Őszinte közvetlenségével megnyerte osztálytársai vonzalmát, kik megbecsülték benne az ügyes jó pajtást; szorgalma, szerénysége biztosította tanárainak jóindulatú szeretetét, mely közvetlenül is, közvetve is anyagi támogatással tette lehetővé az árva fiú iskoláztatását. így küzdve végzett el hat osztályt, úgy hogy már pályaválasztásra gondolhatott. Mély vallásossága, a kisgyermekkortól gyakorolt isteniszolgálat (ministrálás) a papi életre utalta, a Balaton-parti bérces,