Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1915

4 ecchós Tihany Szent Benedek rendjébe hívta. El is határozta, hogy fölvételt kér, még pedig személyesen, magától a főapáttól. Útnak indult tehát s a rendfőnököt Balatonfüreden találta. Nem járt hiába: Rimely Mihály főapát fölvette a rendbe. Ősszel azután beöltözött a rend ruhájába s akkor kapta a Kolos nevet. De alig kezdte meg a növendékpapságot, kitör a szabadságharc s ez a rend számos kispapját is a haza védelmére zászló alá szólította. A gyönge testű Vaszary nem volt katonának való s így a szabadságharc lezajlása után ismét folytathatta tanulmányait Pannonhalmán, mígnem mint a rendnek fogadalmat tett tagját, Rimely főapát őt tanárrá nevezte ki s még ugyanabban a tanévben pappá szenteltette. Tanári munkálkodását Komáromban kezdte, két év múlva Pápán folytatta, 1861-ben pedig Esztergomba került. Esztergomi működése volt tanári pályájának delelője. Az ifjúsággal bánni tudó, tanítványait atyaként szerető, szellemileg, ahol kellett: anyagilag is támogató paedagogus; az iskolai munkát megkedveltető, ékesszóló magyarázatokkal magával ragadó tanár örök, kedves emlékként véste be magát az esztergomi gimnázium akkori tanítványainak lelkébe. A tanárkodásnak, az iskolának nemcsak ismeretek közlése a feladata, hanem a jellemnevelés is, ami szóval és példával, de még inkább szoktatás, fegyelmezés által történik. A jól megnevelt ifjú a szellemi munkára is könnyebben kapható s kevesebb nehézséggel találkozik a tanulásban. Viszont a nevelő részéről szerencsés egyéniség kívánatos ehhez, akinek szava törvény a növendék előtt s mégsem nyűgözi le a gyermek lelkét; nem tölti el daccal, hanem átláttatja vele, hogy ez az egyedül célravezető út, a hozzá egyedül méltó viselkedés. így az ifjú rendszerető lesz gépiesség nélkül, önálló, gondolkozó egyéniség durvaság, prepotencia nélkül, aki megtalálja helyét az iskolában s kiismeri magát az életben. Vaszary ilyen szerencsés egyéniség volt. Fegyelmet tartott, úgy hogy sokszor szikár, kissé hajlott alakjának puszta megjelenése is elég volt arra, hogy csend-rend legyen a túlságosan virgonc gyermekhadban. Büntetésre így ritkán került a sor s ha került is, úgy alkalmazta, hogy javítson, ne keserítsen. Jellemző példa erre, hogy a helyesírási hibák kiirtása végett magával az osztállyal mondatta ki,