Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1915

Iskolánk és a háború. A rettentő viaskodásokkal telt s mérhetetlen gyászt okozó népkatasztrófának, a félelmes arányú és nemzetünk életében is sorsdöntő jelentőségű háborúnak elhúzódása egyre rémesebb világításba állítja ellenfeleink vadságának, hatalmi vágyának és gyűlöletének féktelen tombolását. Azok a remények, amelyeket egy közeli béke szivárványképében varázsoltunk magunk elé, újra szertefoszlottak s tart a küzdelem meg-megújuló, sőt fokozódó hevességgel, amelyben ellenfeleink már nem meggyőzni akarnak bennünket, hanem kiirtani, termésünket, vagyoni jólétünket elpusztítani, hazánkat feldarabolni, nemzetünket megsemmisíteni, fiainkat rabszíjra fűzni vagy legyilkolni. Elet vagy halál függ kitartásunktól, türelmünktől, önfeláldozásunktól, hősies vitézségünktől. E gigászi küzdelem hátterében folyik tovább a csendes, békés munka. A középiskola nem tér el kiválóan bevált nevelőoktató rendszerétől, de felhasználva a háború tanulságait, okos előrelátással szélesebb keretekben vonja be tanításába a modern technika alkotta hadieszközök ismertetését, a rettentő harcok színhelyét, a nemzeteket háborúra izgató titkos rugók feltárását, nevelésében pedig gondosan előkészíti az ifjúságot a további küzdelmek és a béke nehézségeinek türelmes elviselésére. A jövendőt biztosító ezen törekvések, eszmék szellemében folyt le a háborús iskolai évek munkája, telve a hősies önfeláldozás fölemelő példáinak és dicsőséges eredményeinek szemléletéből fakadt vágyakkal, reményekkel, de egyúttal a szenvedések, csapások lebírásához szükséges férfias elhatározásokkal. A) Az intézeti épület. 1914. aug. i-én a délutáni órákban tudatta Esztergom szab. kir város polgármestere, hogy a főgimnázium épületét mint tulajdonos átengedte a katonai szolgálatra bevonuló póttartalékosoknak, egyben arról is értesítette az igazgatót, hogy már az esti órákban 2