Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1915

18 el is helyezkednek benne éjjeli szállásra. Nagy sebbel-lobbal fogtunk értékes fölszerelésünk elraktározásához s mire befejeztük a rendezkedést, megérkeztek a bevonulók is családtagjaik kíséretében. Körülbelül egy hónapon át szolgált az épület kaszárnyául, de a közeli fogolytáborba napról-napra nagy számmal érkező orosz sebesültek elhelyezése szükségessé tette az esztergomi iskoláknak kórházzá alakítását. Augusztus utolsó napjaiban már gondos ápolásban részesülnek ádáz ellenségeink a főgimnáziumi 2. sz. tartalék-kórházban a város nemeslelkű hölgyei önfeláldozó buzgósággal végzik az önzetlen felebaráti szeretet sugallta munkát, kötözik a súlyos sebeket, a város közönsége pedig — köztük elsősorban a tanári kar — étellel-itallal iparkodik a szerencsétlenek szenvedését enyhíteni. Körülbelül november közepéig maradtak itt »vendégeink amikorra már a fogolytábor kórháza elkészült s kiszállították őket városunkból. Pillanatra reménykedtünk, hogy visszakapjuk épületünket és visszatérhetünk számkivetésünk helyéről; hozzá is fogtunk az épület rendbehozásához, amikorra azonban már teljesen készen voltunk, megérkezett a III. hadsereg 500 emberből álló élelmező csapata s lefoglalta az épületet. Rövid ideig voltak csak itt, mert a felsőbb katonai parancsnokság utasítására újra kórház lett a higiénikus szempontból kifogástalan épület. Ettől kezdve szakadatlanul folyik az ápolás munkája; egy-egy orvos vezetésével hivatásos katonai ápolók, népfölkelők, a papnevelő-intézet III—IV. éves hittanhallgatói s végül hét-nyolc uri hölgy fáradoznak teljes buzgalommal a közel kétszáz sebesült vagy beteg katonánk meggyógyításán. Mialatt a kórházparancsnokság a főgimnázium épületét tartalékkórházzá alakította át, sürgősen megoldandó feladatként állt előttünk a tanítás megkezdésének kérdése. Minthogy a katonai hatóság a tömegesen érkező orosz sebesültek részére lefoglalta a hatalmas arányú papnevelő-intézetet, az összes társasköröket, továbbá a legtöbb iskolát is, nem tudtunk a főgimnáziumi ifjúság részére külön helyiségről gondoskodni. Csak Vimmer Imre polgármester urnák és a sz. kir. város nagyérdemű tanácsának jóindulata, valamint a belvárosi elemi iskolai tanítótestületnek szives kollegialitása és áldozatrakészsége tette lehetővé, hogy ideiglenes