Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1914

17 (Rumy, Mon. III. 105.). Viszont mikor Kákonyi Péternek Az Asverus királyról való versében azt olvassuk, hogy Amán Mardocheus mellől úgy eredett haza, hogy „sivegét ingyen sem emeltté", (Régi magy. költ. tára II. 286.), tudhatjuk, hogy ezzel a köteles tiszteletadást tagadta meg ellenségétől. Egy 17. századi, Bethlen Gábort dicsőítő népies versben a nagy fejedelem ekkép hivatkozik önérzettel nevének általános becsülésére : „Sok fejedelmeknek És minden rendeknek Függ rám szeme világa; Süveg emeléssel, Tisztességés füllel Jámbor nevemet hallja". (Thaly, Vit. én. I. 104.) A tiszteletadásnak a meghajlással és térdhajtással egyértékü, sokszor együtt is járó fokozottabb jele volt a süvegnek a fejről való teljes levevés e, régi magyar kifejezéssel: süveg-vetés, vagy csak egy szóval: süvegelés. A süveg-vetés — eredetileg : süveg-levetés (v. ö. „A firfiak sivegöket levetik és nagh tisztösséggel halgattiák" Tih. C. 125.) - nem csupán a katholikus vallási tiszteletnek, pl. szentség, feszület, szent képek és szobrok előtt, volt jele, miként jelenleg is az, hanem egyáltalán a nagyobbfoku tiszteletnek, alattvalói (jobbágyi) és hűségi hódolatnak jellegzetes kifejezése is. Vallási tiszteletre vonatkoznak a következő egykori megjegyzések : „Ottan süveget vetnek esterdet feiet haytnac neki", (Born. Préd. 66.). „Meg-kiványa az úr, hogy süveg vetve térd-hajtásokkal forgódjanak szolgái", (Pázrn., Kai. 735.). „Valamikor ezt emléttyük, süveg-vetéssel és emelkedéssel tisztellyük", (Pázm. Préd. 66.). Az evésnél és ivásnál való süvegvetésnek vallási vonatkozását érdekes naivsággal magyarázza egy ismeretlen szerzőtől 1589-ben Kolozsvárott kiadott A kopaszsagnac diczireti c. munka eme bevezető soraiban: „Egyéb tudós és okos nemzetségök, mikor észnek, süvegöket az fejekben tartják, a magyarok pedig le szok-