Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1914

18 ták vetni. Mely szokásra talám az S z. Pál írásából vöttek alkalmatosságot, ki azt irja, hogy szemérem [^szégyen] ha az férfi, mikor könyörög, valamivel bé fedi az fejét. Az magyarok penig nem csak az asztal áldáson kezdik gyakran el az ételt, hanem valamennyiszer isznak, annyiszor említik az istent, és azoknak, az kikre köszönik poharukat — kit az egyéb nemzetség nem mindenkor művel — sok jó szerencsét és áldomást szoktak kívánni és istentől kérni. Azért azt Ítélték, hogy jobb fel sem tenni, hogy nem mind untalan le vetni a süveget". Alattvalói tiszteletadásra vonatkozik Thököly Imre naplójának ez a mondata: „Az út mellett állottanak nagy süvegvetéssel és magok meghajtásával", (Mon. Hung. Hist. Script. XV. 463.). Nem-keresztény keleti népek, pl. a törökök a hódolatnyilvánitásnak ezt a módját nem ismerték, ma sem gyakorolják. Ebből érthető, hogy mikor az idősb Apafi M. erd. fejedelem konstantinápolyi felsőbb óhajtásra 1663-ban az Érsekújvár alatt megszállott Küprüli Ahmed nagyvezír előtt „magyar rítus szerént" süvegvetve mutatta be személyes hódolatát,'ha maga a felvilágosodottabb nagyvezír nem is, de kísérete erősen megütődött eme cselekedetén. „Harmadik botlásunk — irja Rozsnyai Dávid deák — az lőn, hogy midőn leüle ő nagysága [a fejedelem], még bementébe ő nagysága az törököknél contemptusos rítussal sok ideig levött süvegét leülve és az kézben tartja vala, melyet az tolmács uram későre tétethete fel ő nagyságával" (Apafi M. Érsekújvár alatt. Mon. Hung. Hist. Script. VIII. 364.). Mindamellett, minthogy Panajot főtolmács még idejében figyelmeztette őt botlására, nagyobb kellemetlensége nem lett a dologból. Bezzeg másként jártak Heltai Gáspár elbeszélése szerint azok a török követek, kik Mátyás királyunk idejében Drakula havaselvi vajda előtt egyszer a maguk módján: süvegfeltéve jelentek meg. „Mikoron a török követek hozzá jöttenek volna é s a z ő módjok szerént nem vetették volna le süvegeket, hanem csak főt hajtottak volna előtte, minden töröknek vas szegekkel fejébe szegezteté a süveget, hogy keményebben állana fejekbe". (Magy. krónika 1759. kiad. II. db. 59.)