Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1910

Adalékok a magyar műveltségtörténethez. — Nemzeti táncolásunk múltjából. — Irta: dr. RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN. magyarságnak mint egységes nemzetnek európai környe­zetében három egészen magában álló nagyszerű költészete van: nyelve, zenéje és tánca. Ezek nemcsak abban rokonok, hogy egyazon tőnek : a magyar teremtő géniusz­nak (szellemnek) hajtásai, hanem abban is, hogy ágaik szorosan egy­másba fonódnak, amennyiben a tánc a zenétől nyeri erejét és mértékeit, a zene sajátos lüktetése pedig a nyelvnek súlyozásán és hangzás­közein alapozódik. A magyar faj jellemének megismeréséhez két­ségtelenül e három nagyszerű költészet tanulmánya nyújt legtisz­tább világosságot. Nyelvünk tanulmányozása immár nagyon előrehaladott: is­merjük egyrészt ősi szerkezetét, másrészt eredeti s idegen szó­anyagát is. Bndenz József, Hnnfalvi Pál, Simonyi Zsigmond, Szar­vas Gábor és más érdemes nyelvtudósaink mélyreható vizsgálódá­sai eléggé tisztázták a magyar nyelvnek eredetét, fejlődését és sa­játságait. Nemzeti zenénk kutatása is újabban nagyobb lendület­nek indult mind az anyaggyűjtésben, mind az eredeti és idegen elemek kiválasztásában. Utalhatunk az enembeli tanulmányok kö­zött teszem Molnár Gézának A magyar zene elmélete (1904.) í

Next

/
Oldalképek
Tartalom