Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1910

ö Ámbátor azonban őseink tánciskolákat és táncmestereket dehaza a mai értelemben nem ismertek, azért táncmestereik mégis valának; tudniillik más szerepet töltöttek be hajdanta, mint manapság. Régi szótárainkban a táncmester névnek „choragus, dux chori," vagyis: előtáncos, táncvezető volt a jelentése. Egyértelmű hajdani szótársai az előszökő, előtáncoló, táncosztó-mester. Eszerint az egykori magyar táncmestereknek egcszen más tisztük volt, mint a mostaniaknak, főleg pedig kettő. Elsőben is táncosztók valának. Tudnunk kell ugyanis, hogy hazánkban régenten mind az úri, mind a népi mulatságokon állandóan dívott a táncosztás, vagyis a táncosok számára táncos nők kijelelése. Apor teszem Metamorphosisának verses kidolgozásában (1739.) említi az osztót (: „Három leánt adván férfiaknak osztó"). Koháry Istvánnak „Haj ki bánat" c. (1684-ben kelt) versében tánc előtt szintén „osztják a szüzeket." Ugyancsak idevág a Thaly-féle régi dal-gyűjteménynek (a XVII. századból való) „Menyekzőben" c. éneke eme kezdő mondatával: „Hallod-é pendítsd az lantot, hadd osszam szépen az táncot!" 5 hogy a népnél is divatjában volt a táncosztás, azt Gvadányinak „Unalmas órákban való időtöltés" c. költeményéből bizonyíthatjuk, melyben a népi mulatságon a bíró osztja „az ifiúságot párokra." De erősíthetjük állításunkat Krizával is, ki Tiboldi István öreg székely bárdus tanúságára hivatkozva beszéli a Vadrózsákban, hogy régebben a falusi táncvigalmakban volt egy főbb, ki elrendezte a táncot, táncokat osztott: leányokat, ifjú nőket, egyszer a legénységnek, másszor a házasoknak, másszor a más faluból jött legényeknek. Régi úri lakodalmakban rendszerint a vőlegény násznagya, kit „főgazda" névvel tiszteltek, volt a táncmester, mert a nászoló asszonnyal járt láncával ő adott jelet a tánc általános megkezdésére s a következő táncokat ugyanő osztotta ki szertartásos hajlongások között. Paraszt lakodalmakon meg tudvalevőleg a vőfély tölti be mai napig a táncosztó szerepet. A táncosztással szorosan kapcsolódott a régi magyar táncmestereknek második tiszte: az előltáncoló és táncvezető (tehát ugyanaz, ami a német Vortanzeré!); megint hozzátehetjük: úri és népi táncban egyaránt. Mint ilyennek fő feladata volt a tánc-