Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1910

10 Még táncosabb fejedelem volt Thököly Imre. Ez már fiatalkori naplójában is emlegeti táncolással való mulatozásait (amelyek „világos viradtig" is eltartottak!); annál többet szól róluk fejedelemségében irt diáriumában, melynek lapjain gyakran olvashatók ilyes följegyzések: „Táncolással sötét estig mulattam magamat" . . . „Estig mulattam muzsikával és táncolással" ... „A vendégség muzsikával és tánccal konkludáltatott" . . . Stb. Mind a maga névnapját, mind a felesége, Zrínyi Ilona névünnepét rendesen víg mulatsággal tartotta meg — „táncolással konkludálván a vendégséget." Sőt „felesen lévén Jánosok híveiben", ezeknek az örömére Szt. János evangelista napját is hasonló mulatással szokta volt megülni. Táncos kedve még táborozásai és betegeskedései közepette sem igen gyengült. Elég jellemző bizonyság erre az a szintén maga-följegyezte eset, hogy 1Ö94. május 14.-én nyomban érvágás után mulatott játékkal és táncolással kint a szabadban egy forrás mellett. Nem is szólunk most arról: mily pompás - táncmulatságokkal szokta a farsang végét híveivel és udvari népével együtt évről-évre átvigadni. Ami a főrendűek és földbirtokos nemes urak tánckedvét illeti erről teljesen szavahihető tanunk van Apor Péterben, aki így ír a régi magyar urakról: „Asztaltól felkelvén, vagy még az asztalnál ülvén is, készen volt a hegedű és duda, ottan-ottan az frulya és cimbalom is; azután táncolni kezdettek... szép halkan járták, gyakorta kiáltván: három az tánc." Vagy még jellemzőbb a következő észrevétele : „Az nagy emberek is abban gyönyörködtek, mikor a cselédek vígan voltak, sőt sok nagy ember, az kinek elébbvaló szolgái voltanak, azokkal mindjárt ivott, megrészegedvén, az hegedűsöket behítták s viradtig táncoltak".*) Ez az észrevétel főleg azért érdekes, mert nem csupán nagy uraink hagyományos tánckedvét jellemzi, hanem egyszersmind ékesszóló bizonyság arra, hogy apáinknál a vérbeli erős táncszere*) Régi főuraink nem közönséges táncszeretetének az is egyik történeti bizonysága, hogy a XVII. századbeli énekgyűjteményeinkben ily felírású táncnótákat találunk: „Mikes Kelemen tánca„Apor István tánca" „Apor Lázár tánca," „Palass Ester (—Eszterházy Pál) kedves tánca."