Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1909

5 Egészen tökéletes, minden hibától teljesen ment ember nincsen a világon. A megboldogultnak is, mint az emberi közös gyarlóság részesének, bizonyára voltak fogyatkozásai, botlásai, tévedései. Ámde a ki szent vallásunk szellemében akar eljárni, az a sírnál nem feszegeti kíméletlenül, szeretetlenül és igazságtalanul az esetleges hibákat, hanem az Ítéletet rábízza az egyedül illetékes bíróra, az élet és halál Urára, a ki tudta az elhunyt elméjének minden gondolatát, ismerte szívének minden dobbanását. A megboldogult ép elmével, teljes öntudattal számot vethetett Istenével és lelkiismeretével; kérhette itélőbíráját bűnbocsánatért, őszinte bánat és törődelem mellett megtisztíthatta lelkét, előkészülhetett a végső útra. Mindezt nem is mulasztotta el, az igazak halálával mult ki. Megtevén utolsó intézkedéseit, épületes buzgósággal fölvette a halottak szentségeit, részesült az apostoli áldásban és szerzetes társai, fiai körében visszaadta nemes lelkét Teremtőjének. És mi látva, mily igaz, Istenbe vetett rendíthetetlen hittel és példás megadással fejezte be földi pályáját: hisszük és reméljük, hogy érdemei ékesen szóló szavakká válnak az Ur Ítélőszéke előtt, és az irgalom Istene az örök élet hervadhatatlan koszorújával ajándékozza meg hű szolgáját. A boldog jövőbe vetett hittel, a legőszintébb tisztelet és legbensőbb kegyelet egész meghatottságával tesszük le a nagy halott sírjára a hálás megemlékezésnek ezt a szerény nefelejtsét. Nem érezzük magunkat hivatva, hogy elévülhetetlen érdemeit kellőképen méltassuk ; csak rövid vonásokban akarjuk összefoglalni nagyszabású életének főbb mozzanatait ebben a néhány sorban intézetünk részéről, a melynek egykor nyolc éven át volt feledhetetlen emlékű igazgatója. T Fehér Ipoly Kálmán 1842. évi április 11-én született Hont vármegye Visk községében, hol atyja az Eszíerházy uradalmak tiszttartója volt. Korán árvaságra jutván, atyai nagybátyjához került, ki a csallóközi Nagymegyeren plébános volt. Ő vette át a gondos szülők szerepét, a kiknek minden gondolata és törekvése arra irányult, hogy gyermeküket kedvességben neveljék föl Isten és emberek előtt. Ez okból a kis fiú szívét olyan kincsekkel iparkodtak gazdagítani, 9