Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1909

Fehér Ipoly emlékezete. 1842. ápr. 11. — 1909. nov. 28. ájdalmas megdöbbenést keltett mindenfelé 1909. évi november 28-án az a szomorú hír, mely dr. Fehér Ipoly pannonhalmi főapát váratlan halálát jelentette. A súlyos csapás, ~az érzékeny veszteség leverő érzete mély gyászba borította az ős Pannonhalmát és szent Benedek magyarországi fiait, kik az elhunytban bölcs vezetőjüket, kormányzójukat, atyjukat vesztették el, a ki tehetségének, tudásának, munkabírásának, törekvésének legjavát szerzetének anyagi jólétére, szellemi és erkölcsi haladásának, emelkedésének megvalósítására fordította. De nemcsak a szent Benedek-rend gyászolta az elköltözött főpapot, hanem vele együtt érzett az egész magyar társadalom is. Hiszen a megboldogultban az egyház egyik diszét vesztette ei, aki a katholicizmus érdekében, annak fölvirágoztatásáért erős meggyőződéssel, lelke egész hevével küzdött; a haza egyik leghűbb fiát, aki egész életében szakadatlanul dolgozott, fáradozott a közjó előmozdításáért; a tudomány egyik hivatott művelőjét, a nemzeti közművelődés, a magyar közoktatásügy erős támaszát, a melynek szolgálatában az elsők között harcolt utolsó leheletéig, aki hosszú időn keresztül nevelve, tanítva buzdította az ifjúságot becsületes i*