Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1907

14 Már most az előrebocsátott adatokból Összeállított bizonyíté­kaink Puszta­Maroth mellett Pilis-Maróth ellenében a következők: a) A források mind a Vértes hegyekről beszélnek. Pilis-Maróth pedig már a neve szerint is a Pilis-hegyek közt van. Ámde azt mondhatná valaki, hogy régebben talán nem különböztettek olyan pontosan s talán azt az egész hegyvidéket Vértesnek hívták álta­lános névvel. Ez a vélemény nem állhat meg, mert például Gertrúd királyné megöletéséről már a források azt tudják, hogy az a „pilisi erdők" közt történt, ahol ő 1213 őszén vadászgatott. *) b) Dobozi — amint láttuk — fejérmegyei ember volt. Miért menekült volna Pilis-Maróthra s nem a hozzá közelebb, egyenesen útbaeső, a Vértesek ölén fekvő Maróthra? c) A Maroth nevet ma ugyan csak egy puszta őrzi azon a vi­déken, de hogy ott a török pusztítás előtt virágzó helység volt, mutatja a vidéken előkerülő sok épületrom, emlék és régiség. A mohácsi vész után való korból azonban mintha csak elvágták volna a forgalmi élet fonalát, nem lehet találni semmiféle emléket. Ugyanitt a már említett Emberölő-völgyben nagy számmal lehet kiásni emberi csontot, koponyákat. d) Paszta­Maroth megfelel a források azon egyhangú állításá­sának, hogy az esztergomi érsek birtoka volt, sőt ma is az. Oláh Miklós esztergomi érsek XVI. századbeli urbáriumában már előfor­dul. 2) Pilis-Maróth ellenben sohasem volt az esztergomi érsek tu­lajdona; eleintén a visegrádi szent Endréről címzett bencés apát­ság birtoka volt, majd később II. Ulászló 1493-ban VI. Sándor pápa meghagyásából a pálosoknak adja át a kolostort és birtokait. 1700 körül a visegrádi kolostor Maroth (Pilis-Maróth) birtokával együtt a pálosok pesti házának tulajdonába megy át s innét kerül vallásalaphoz. 3) e) A források hegyektől minden oldalról körülvett völgykatlan­ról tesznek említést, ez pedig csakis Puszta-Maróthra illik rá, mert e kérdés iránt készséggel szolgált mindennemű útbaigazítással. Egyúttal megemlíthetem hogy az ő kezdeményezésére a nyergesujfalusi kaszinó hazafias tagjai Ledergerber Pál kő­faragómester úr támogatásával szintén egy kőemlékkel szándékoznak kegyeletüknek kifeje­zést és a történeti igazságnak elégtételt adni. ') Szilágyi Sándor, A Magyar Nemzet Tört. II., 380. 1. 2) Villányi Szaniszló. Három évtized Esztergom megye és város múltjából, 93. 1. 3) Rupp Jakab, Magyarország helyrajzi története. 1. 49—50. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom