Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1907

10 hogy nem ismervén közelebbről Esztergommegye helyi viszonyait, nem is gondolhattak másra, mint Pilis-Maróthra. Tudnivaló azonban. hogy van egy másik Maroth is Esztergommegye területén, az úgynevezett PusztaMaroth, primaciális birtok Lábatlan, Bajna és fiéregh között Nyergesujfaluhoz való illetőséggel, ettől 14 kilométernyire. Itt még most is láthatók valamely ősi erőd-, vagy templomféle romok, melyekről azt tartja a hagyomány, hogy ott valaha a templomos lovagok zárdája volt.

1) Ugyanitt egy völgyet most is Emberölő-völgynek neveznek az ottlakók. Eötvös József báró egyik ismeretes történeti regényének előszavában azt mondja: „A regénynek azon különös kötelesség jutott, hogy mennyiben a történet körébe vág, az író ne képzelő tehetségét, hanem azon ismereteket kövesse, melyeket magának, ha lehet, egykori kútfőkből, lelkiismeretes vizsgálódások által szerezhet." Ha már a regényírónak is kötelessége a lelkiismeretes forrástanulmány, mennyivel inkább tartozik a történetíró olvasóközönségét a hiteles adatokon épült igazsággal megismertetni. A maróthi történetre vonatkozó adatok összevetésének eredményekép már most kimondhatjuk, hogy Pilis-Maróthnak semmi köze sincs Dobozi Mihály históriájához. Érveinket, melyek a kérdést kétségbevonhatatlan bizonyossággal el fogják dönteni, az alábbiakban pontokra szedve foglaljuk össze. Eseményünk főforrásai: az egykorú Brodarics, Zermegh és Verancsics történeti feljegyzései, továbbá Záray Jeromos

2) követi tudósítása s Szulejmán naplója.

3) Brodaricsot majdnem szórul-szóra átveszi Istvánffy,

4) ezt meg Katona István. ') Ujabb történetíróink, mint Horváth Mihály, Szalay László s Jászay Pál általában csak Istvánffyra támaszkodnak. Lássuk mindenekelőtt, mit mondanak ezek az eredeti források? V. ö. Descriptio Comitatus Strigoniensis 1827. 70. I. Kézirat az egyházmegyei könyvtárban. 2) Záray Jeromos értesítésében Pa kos helynév áll, kétségkívül a másoló hibájából, L. Gévay Antal, Urkunden u. Aktenstücke zur Geschichte der Verhältnisse zwischen Oesterreich und der Pforte imJXVI. u. XVII. Jahrhundert, I. k. 3) Szulejmán naplójában a maróthi tábor a török nyelvből már kihalt bedzsene néven fordul elő, mi alatt Gévay szerint nem lehet egyebet, mint sáncot, v. körülárkolt, megerősített tábort érteni. L. Hammer, Geschichte des Osmanischen Reichs III. 61—§2. 1. 4) História Regni Hungáriáé, Trattner-féle kiadás, 1758. Viennae, L. VIII. 83. 1. 5) História critica regni Hungáriáé, XIX. k. 703. s. k. 1.