Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1906

4 amelynek ismerete nélkül az emiitett kifejezések érthetetlenek és nem értésük az olvasott részt homályossá, élvezhetetlenné teszi. Fölolvasásom tárgyául épen az ily kifejezések magyarázatát választottam. Szándékozom ugyanis röviden bemutatni egyes közkeletű kifejezéseket, a művelt közönség ajkán élő, közmondássá vált idézeteket, úgynevezett szálló igéket, amelyeket önök is akárhányszor olvasnak, sőt beszéd közben használnak is; de helyes értelmüket, különösen eredetüket vagy nem volt alkalmuk teljesen megismerni, vagy ha megismerték is, talán elfeledték. Azt hiszem, nem lesz érdektelen, ha szives figyelmüket rájuk irányitva, emlékezetükbe visszaidézem őket. Valamint az isteni kinyilatkoztatáson alapuló keresztény tanítás asszonytól származtatja a bűnbeesést, minek következtében szenvedés és kin gyötri az emberiséget: ugy a görög hitrege szerint is asszony hozta a földre az összes bajokat. Erre emlékeztet a Panelom-szelencéje kifejezés, amely olyan titokzatos, veszedelmes ajándékot jelent, amelynek nem lehet örülni, inkább félni kell tőle. Zeus a művészi kezű Hephaestus (Vulcanus), a tűz és mesterségek istene által agyagból elkészíttette az első földi nőt, ki az emberek összes tehetségeivel és hibáival, de isteni szépséggel volt felruházva. Minden isten juttatott adományából valamit a gyönyörű hajadonnak, ezért Pandora (mindenkitől megajándékozott) nevet nyert. Ezt a bájos nőt, akinek a csábító külseje eltakarta igazi természetének végzetes voltát, Epimetheus, bátyjának bölcs intései ellenére, feleségül vette. Ezzel aztán egyszerre véget ért az emberiségnek addig élvezett nyugodt és boldog élete. Zeus ugyanis ez alkalommal Pandorának egy, mindenféle bajjal és nyomorúsággal megtöltött, zárt szelencét adott ajándékul; ezt gondjára bizta azzal a határozott paranccsal, hogy föl ne nyissa. Egyszer azonban Pandora, nemének veleszületett tulajdonságától, a kíváncsiságtól ösztönözve, megszegte a tilalmat, fölnyitotta a szelencét. Alig követte el meggondolatlan tettét, a szelencéből egyszerre mindenféle baj, betegség és nyomorúság kitódult és megannyi csapásként szerteszéledt a világban. Csupán a csalfa szép remény maradt — némi vigasztalásul a kétségbeesett halandóknak — a szelence fenekén, midőn Pandora, oktalan kíváncsiságától megrémülve, a födelet hirtelen lecsukta. Minél kevesebben vagyunk mi magyarok, minél számosabbak