Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1903

15 Ítélésében az elmondottakon kivül lényegesen támogat bennünket azon tudat is, hogy valamely tárgy részletei annál élénkebben láthatók, minél közelebb van hozzánk s viszont annál kevésbé jelentkeznek a tárgy körvonalai, minél nagyobb tőlünk való távolsága. Ha a toronjf ablakai, keresztje, tetőzet anyaga tisztán kivehetők, akkor közelebb állónak tartjuk, míg ellenkező esetben távolabb levőnek ítéljük. A tárgyak ugyanis abszolút távolságuk alapján nem pusztán kisebbednek, hanem a távolság szerint változó levegőréteg nagyságával kapcsolatban a test alakja, színe és egyes részletei, mindjobban elmosódnak, homályosabbakká lesznek. így pl. ha valamely erdőborította hegy lejtőjén állunk, tisztán látjuk az egyes fákat, nagyságukat, alakjukat az ágakat, a leveleket s ezek változatos színeit ; ha azonban távolabb megyünk, a fák alakja és nagysága határozatlanná, az ágak elhelyezkedése és a levelek színe mindinkább homályosabb lesz. A tárgyak részleteinek fölismerésében s így nagyságuk és távolságuk megítélésében nagy szerepe van továbbá a tárgy és a szemlélő között elterülő légkör tiszta vagy ködös (párás) állapotának. Ha a távoli hegyeket párás levegőtömeg választja el tőlünk, akkor a részleteket nem láthatjuk és nem ismerhetjük föl élesen s így — mivel a látószög nem változott — távolabb levőknek, de egyúttal nagyobbaknak is Ítéljük őket. Ha ellenben a távoli tárgyakat a tiszta levegőben úszkáló porszemekről visszaverődő kék és ibolya szinű fénysugarak világítják meg, akkor, mivel a részletek szépen megkülönböztethetők, sőt oly részeket is láthatunk, amelyek rendesen nem észlelhetők, a tárgyakat közelebb levőknek s egyszersmind kisebbeknek is tartjuk. Minél tisztább a levegő és élesebb a megvilágítás, annál szebben láthatók a részletek s így annál könnyebben csalódhatunk a távolság és a nagyság megítélésében. így éjjel, amikor tisztább és csendesebb a levegő, a messze távolban fellobbanó pásztortüzeket jóval 'közelebb levőknek tartjuk a valóságnál. Különösen ki vagyunk téve ilynemű csalódásoknak utazás közben, amikor a sík földről magas hegyekre emelkedünk, vagy viszont. Míg a sík területen a ködös, átlátszatlan levegőben a távolságokat és a tárgyak nagyságát nagyobbnak tartjuk, addig a tisztább és kevésbé sűrű levegővel határolt magas hegytetőkről a hegyek, a dombok magasságát és a különböző távolságokat feltűnő módon kisebbnek ítéljük. Hogy a sík földön ködös, párás időben mennyire csalódunk a nagyság és távolság tekintetében, meglepő példát nyújt erre azon bizonyára mindenki előtt ismeretes és sokszor tapasztalt tünemény, hogy a ködös időben hirtelen feltűnő ember valósággal óriásnak látszik, mert tőlünk való távolságát a valóságnál nagyobbnak ítéljük. Hasonlóképen a hajnal és az est ködös, párás levegőjéből magyarázható meg részben a nap- és a holdkorongnak a horizonton látható szokatlan nagyobbodása, amelyről a következőfejezetben részletesen fogunk szólani. A tárgyak abszolút távolságának és nagyságának megismerésében jelentékenyen segít továbbá bennünket, ha a testeket a látásmezőben levő más ismeretes nagyságú tárgyakkal hasonlítjuk össze. Ha pl. embereket, háziállato-