Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1903

16 kat, épületeket, fákat találunk az ismeretlen tárgy közelében, akkor ezek nagyságának helyes ismerete lényegesen segít az új tárgy valódi nagyságának és távolságának megítélésében ; ha ellenben a segítségül vett tárgyak nagyságáról helytelen az ismeretünk, akkor az új tárgyakra nézve is tévedésbe esünk. Ha a látott embereket csak gyermekeknek tartjuk, akkor a velük összehasonlított tárgyak nagyságát is helytelenül fogjuk fel, sőt még a távolságokra nézve is csalódás ér bennünket ; a nagyságot, valamint a tőlünk való távolságot a valóságnál kisebbnek ítéljük. Az ismeretlen távolságok és nagyságok megítélésében nagy segítségünkre vannak még a megmérendő távolság keretén belül elhelyezkedő ismeretes tárgyak, amelyek részletei tisztán szemlélhetők és fölismerhetők. Ilyenek : a hegyek, völgyek, dombok, fák, épületek stb. Ha ezen tárgyaknak megfelelő és a közöttük elterülő távolságokat ismerjük, akkor ezeket összegezve az ismeretlen tárgytávolságot is könnyebben megállapíthatjuk. Ha azonban a közbeeső távolságokat hibásan Ítéljük meg, akkor e tévedés alapja lesz egyúttal a keresett távolság megítélésében föllépő csalódásnak is. így pl. az üres uccákat jóval rövidebbeknek tartjuk, mint a mindkét oldalon házakkal beépítetteket; kettős fasorral ellátott utak hosszáról helyesebben alkotunk magunknak fogalmat ; az üres szoba kisebbnek látszik, mint a bebutorozott ; a tengerpartról a vitorlás hajónak tőlünk való távolságát kisebbnek ítéljük a valóságnál. Épen így a nyílt tengeren utazva a távolságokat jóval kisebbeknek tartjuk, mert megítélésüknél nincs mire támaszkodnunk. Az eddig elmondottak a tárgyak abszolút távolságának és nagyságának felfogására és az eközben mutatkozó érdekes csalódásokra vonatkoznak. Azonban a térbeli tárgyaknak tőlünk számított távolságán kívül, mint fönnebb említettük, megkülönböztetünk még relatív távolságot és nagyságot is, amely leginkább az egymás közelében álló tárgyak, vagy egy és ugyanazon tárgy különböző részleteinek összehasonlításából eredő nagyságra és távolságra vonatkozik. Hogy a tárgyak viszonylagos nagyságát megítélhessük, mindenesetre nagy fontossága van a két szemmel való látásnak és a tapasztalat mindazon tényezőinek, amelyet az abszolút nagyság és távolság megítélésénél vezérelnek bennünket. Azonban mégis legjobban támogat a nagyobb tárgyrészletek helyes fölismerésében az egyes részleteket elválasztó légkör nagysága, a légtávlat (perspektíva) és a megvilágítás erőssége, azaz : az árnyékok elhelyezkedése s ezek helyes fölismerése. Hogy e két dolog mily nagy szerepet játszik a tárgyak viszonylagos nagyságának és távolságának megítélésében, érdekes példákat nyújtanak erre a festmények, amelyek szemlélésénél az optikai csalódások egész sorozata szerepel s ezeket távlati (perspektiv) csalódásoknak nevezzük. A festészeí^a tért s a benne elterülő tárgyakat síkon utánozza. A síkon tünteti fel a tárgyak hosszának és magasságának megfelelő kiterjedést, ellenben a szélesség s ezzel kapcsolatban a hármas kiterjedés : a testiség és domborúság érzetét látszattal, csalódással idézi elő, még pedig úgy, hogy a világosságnak és árnyéknak a térben fekvő tárgyakon fölismerhető valódi elosz-