Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1903

10 közül a vízszintesnek alapszíne fekete s közepén körülbelül IV2 cm átmérőjű fehér kör van, míg az erre függőlegesen helyezkedő második kartonlap fehér alapon ugyanolyan átmérőjű és helyzetű fekete kört tartalmaz. Ha most a derékszögű lapszöget felező sík irányába, azaz a két laptól 4ő°-nyira, színes üveglapot helyezünk és szemünket úgy irányítjuk a készülékhez, hogy a fehér körnek a színes üvegtől visszavert képét a feketével szemben egy egyenesben lássuk, a fekete kör a színes üveglap pótszíriében fog mutatkozni. Vagyis ha az üveg pl. zöldszínű volt, akkor a fehér kör az üvegről visszavert zöld színnel együtt zöldes-fehérnek fog szemünkben feltűnni s ha e képet a feketével egybeejtjük, akkor ítéletünk folytán zöld alapon vörösnek fogjuk látni a feketét. A kísérletek egész sorozatát végezhetjük és az egyidejű színellentétességek legváltozatosabb eseteit idézhetjük elő ezen berendezéssel. Az eddig tárgyalt tünemények az egyidejű kontraszt meglepő eredményei, azaz : midőn két vagy több szín együttes hatása alatt olvan szín keletkezik, amelv a valóságban nincs meg, hanem csak ítéletünk működése hozza létre. Érdekesség tekintetében azonban nem maradnak el ezektől az ideghártyán egymásután jelentkező színek hatásából eredő ellentétességek sem, vagyis az egymásutáni (successiv) kontrasztok. Ezek, mivel a negativ utóképekkel azonos forrásból erednek, azért jelentkezésükre nézve is nagyobbrészt megegyeznek a mult évi értesítőben ezen néven megismertetett tüneményekkel ; néhányat azonban a tárgyalás teljessége miatt itt is elsorolunk. Ha fehér alapra helyezett fekete négyzetet 10—15 mp.-ig szemlélünk s azután a megfigyelés alá vont papiroslapok elé fehér ernyőt állítunk, úgy azonban, hogy ezalatt szemünk irányvonala ne változzék, akkor az ernyőnek azt a helyét, amely a fekete négyzet helyzetének felel meg, világosabbnak, míg a többi részét sötétebbnek fogjuk látni. E tüneménynek épen ellenkezője fog bekövetkezni, ha fekete alapra tett fehér négyzetet szemlélünk megfelelő ideig. Az ideghártya elfáradása után a szem elé helyezett fehér ernyőn a négyzet helyét sötétebbnek fogjuk tartani környezeténél. Hasonló, de élénkség tekintetében kellemesebben érintő tüneményeket idézhetünk elő, ha ezen kísérleteket különböző színű négyszögekkel végezzük. Ha valamely fehér mezőre helyezett színes négyzetet megfelelő ideig nézünk s azután tekintetünket hirtelen valamely oldalt álló fehér ernyőre szögezzük, akkor az ernyőn az előbb szemlélt négyzet pótszínében fog jelentkezni. Azaz, ha a négyzet vörös volt, akkor zöldnek, ha narancssárga volt, akkor kéknek stb. fogjuk látni. Ha végül szines alapra helyezett színes négyszöget nézünk 10—15 mp.-ig, akkor a négyszög is, meg az alap is pótszineiben fog előtűnni. Ha pl. zöldessárga mezőbe tett ibolya színű négyszöget szemlélünk kellő ideig s utána szemünket fehér mezőre irányítjuk, akkor* ezen új alapon a négyszöget zöldessárgának és az alap többi részét pedig ibolya színűnek fogjuk látni. Mindezen tünemények, amelyek a negatív utóképekkel azonos jelenségek, az ideghártya elfáradásából magyarázhatók. Ugyanis az ideghártya azon helyei, ahová az eredetileg szemlélt tárgy világosabb részei estek, jobban ki-