Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1902

10 ságai. Behatóbb tanulmányozás tárgyává azért nem tesszük a szem ezen tökéletlenségeit, mert e hiányok szoros értelemben vett csalódást nem létesítenek. Ugyanis pl. ha a rövidlátó szem valamely tárgyat nem képes a valóságnak megfelelően látni, maga tudja, hogy ez szeme hibájának tudható s így a a tévedés ki van zárva. A szem lencserendszerénél is, mivel ez a fénytani lencsék szerkezetéhez hasonló, feltalálhatjuk a fizikai lencsék gyakori hibáját a gömbi (sphärikus) eltérést. Ezen a szem azon tökéletlenségét értjük, a melynél fogva a szemlencséje is a többi lencsékhez hasonlóan pl. a párhuzamos sugarakat nem egy pontban egyesíti, hanem a lencse közepétől a szélek felé beesők a lencséhez közelebb, mig a közép tájon áthaladó fénysugarak a lencsétől meszszebb fekvő pontokban metszik egymást és alkotják meg a fénylő pontok képét. Ennek eredménye azután, hogy a világító pontnak képe az ideghártyán nem egy pont, hanem szétszóródási kör lesz és maguk a tárgyak meg elmosódottaknak fognak látszani. A szem e hibáját kijavítja részben a szivárványhártya, a mely mozgásával a lencse széleire eső fénysugarakat föltirtŐKtatja s így csakis a középtájon beesők alkotják meg az ideghártyaképet. A szivárványhártya mozgásával kapcsolatos a pupilla alakváltozása is, mely mint láttuk a szembe eső fénymennyiséget szabályozza. A szem további lényeges hibája a szini (chromatikus) eltérés, mely abban áll, hogy a szemlencséjén áthatoló fénysugarak a töréssel kapcsolatban színszóródást is szenvednek és így a tárgyak képét majd vörös, majd meg ibolyakék szegéllyel övezve kapjuk. Sokáig azt hitték, hogy a szem lencserendszere szintén színtelenítő (achromatikus), azaz hogy a tárgyak képét azon szines szegélyek nélkül állítja elő; de ez téves felfogás volt, mert a szemnél épúgy, mint a lencséknél, Iegfölebb csekélyebb mértékben, megvan a szini eltérés okozta tökéletlenség is. Azonban a szem lencserendszerének ezen hibája a rendes látásnál nem okoz zavart, mert midőn a fény szabadon jut a szembe, ekkor az ideghártya egyes helyeire vegyes fény kerül és a tárgy képe ezen vegyes fényben mutatkozik ; nem így van azonban akkor, ha a szem bogarának egy részét elfödjük és így engedjük a fénysugarakat a szembe jutni. Némely szemnél feltűnően, a legtöbb szemnél azonban kevésbé lényeges hiba gyanánt mutatkozik az asztigmatizmnsnak nevezett tökéletlenség. Ez a szemlencserendszerének azon hiányos berendezéséből ered, hogy e rendszerek függőleges metszetek irányában erősebben görbültek, így tehát jobban törik a fényt, mint vízszintes metszetek mentén Ennek hatása alatt némely egyén, ha egymást egy pontban metsző többféle irányú egyenesekre tekint, akkor nem látja egyidejűleg valamennyi egyenest egyforma tisztán. Ha ugyanis a sok egyenes közül pl. a vízszintesre alkalmazkodik a szem, akko.~ ennek a képe éles és tiszta lesz, a függőlegesé ellenben, mivel erősebben törő felület állítja elő, elmosódott, mivel ennek a képe az ideg hártya előtt keletkezik és igy magára az ideghártyára szóródásos kép esik.