Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1902

I © 0 Bevezetés. nagy természet sokféle alkotása, tervszerű berendezése, mérhetetlen kiterjedése ellenállhatatlan vonzóerővel keltik fel a vizsgálódó s ismeretre vág3'ó szellemet. A minden benyomás iránt fogékony gyermekélet első fellobbanásától a kevés érdeklődést tanúsító öregkor utolsó percéig a körülöttünk elterülő nagy mindenség ezer meg ezer tárgya és ezek tulajdonságai, a rajtok megnyilatkozó változatos tünemények és ezek törvényei mindvégig ébren tartják érdeklődésünket. A külső világ alapos megismerése izgatja az embert és ezen törekvésében a kutató ész legfontosabb segítőeszközei : az érzékszervek. A természet tárgyainak és ezek tulajdonságainak fölismerésére csakis az öt érzékkel fölfegyverkezett szellem képes és csakis ezen érzékszerveknek ügyes és helyes használata mellett jut az értelem mindannak ismeretére, amelyek az emberi élet hullámzó folyásában fölkeltik figyelmünket és működésre szólítják az érdeklődő szellemet. A külső világ megismerése tehát csakis érzékeink együttes munkásságával történhetik. Minél tökéletesebbek a szervek, minél ügyesebben használjuk fel eredményeiket a tárgyak változatos csoportjainak és tulajdonságaiknak megismerésében, annál jobban megközelíti a róluk megalkotott érzéki kép a valóságot. Azonban egyrészt érzékszerveink tökéletlensége, másrészt pedig e szervek működésével kapcsolatos értelmi müveletek helytelen végzése folytán, a tárgyakról szerzett ismereteink sokszor nem felelnek meg a valóságnak. Érzékeink és értelmünk együttes munkájával megalkotott érzéki tárgykép igen gyakran nem azt mondja a szemlélt tárgyról, mint amit a valóság tényleg mutat és így csalódásnak leszünk részesei. Az e nemű csalódásokat — mivel érzékszerveink használata közben jelentkeznek — érzéki csalódásoknak nevezzük. E tévedések annyifélék lehetnek, ahány érzékszerv nyújt segítséget a külső világ tárgyainak és tulajdonságainak fölismerésében. Azonban a legtöbb