Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1901

8 lyait is, azt a hallhatatlan művet, a mely a kolostori életnek győzhetlen szervezetet adott. Oly bölcseség ömlik el a szabályzaton, a mely előkelő helyet biztosít sz. Benedek számára a legnagyobb törvényhozók sorában. Mint a művész ujjai alatt a különböző húrok zöngéi, oly lágyan olvadnak össze szabályzatában azok a követelmények, a melyeket az ész és akarat legellentétesebb megnyilatkozásai iránt támasztott. Bámulatos, mily szerencsésen állapította meg az okosság és egyszerűség, az alázatosság és önérzet, a szigor és szelídség, a szabadság és alárendeltség összhangját. Jóllehet a magány csendjét, a visszavonult élet szerénységét sürgeti, nem akarta a gondtalan időtöltést és a tétlen nyugalmat. A szemlélődést kapcsolatban hozta a cselekvéssel, az imát egyesítette a munkával, az áhítat mellé a foglalkozást rendelte. Joggal mondja Bossuet, hogy : „E szabályzat foglalata az egész kereszténységnek. Kivonata a sz. atyák tanításának. Tükre az evangeliumi tökéletesség tanácsainak." Azok a sz férfiak, a kik a rendalapítás terén sz. Benedek példája után indultak, csaknem kivétel nélkül szabályzatának bölcs elveire támaszkodtak. Felismerték benne mindnyájan azt a titokteljes erőt, a mely a szerzetesi intézmény lényegét, az életszentséget és közhasznú munkásságot biztosítja. Oly magot rejtvén sz. Benedek szabályzata által a kereszténység talajába, a mely hatalmas fává izmosodott és gazdag gyümölcsöket termett : az áldásosán töltött élet boldogító tudatával hagyhatta el 543. márczius 21-én sikerekben gazdag küzdelmeinek színhelyét. Követői tanításuk és példájuk hatalmával mozgásba hozták az egész világot. Felvillanyozták a lelkeket. Meghódították a sziveket. Nemes tettek vágyára lobbantották a kebleket. * * * A viharok, a metyek a kath. egyház felett időnként átvonultak, a szerzetes rendeket sem kímélték meg romboló hatalmuktól. Voltak mozgalmak, a melyek a kolostorok megsemmisítésének dicsőségére vágyakoztak. Nem törődtek a népek sorsának intézői azokkal az érdemekkel, a melyeket a zárdák lakói a századok folyamán szereztek. Nem méltányolták azokat a szolgálatokat^a melyekkel az emberiség boldogságát munkálták. Elzárkóztak azon varázsos hatás elől, a melyet erényeik által a közérzületre gyakoroltak. Mint azt jelenleg Francziaországban látjuk, bezárták az áhítat és munka