Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1901

9 otthonait. Kiürítették a kolostorok csendes falait. Szétdúlták azokat a telepeket, a melyeken az evangeliumi tanácsok bájló virágai díszlettek. Mig azonban hontalanokká lettek az Úr választottai hazájukban, szívesen látott vendégek g3

ranánt fogadtattak az idegenben. Teljesedésbe mentek rajtuk az írás szavai: „Olyanok vagyunk, mint a halálra váltak és ime élünk!" „Megfogyva bár, de törve nem" — élnek közöttünk is sz. Benedek tiszteletreméltó utódai. Ne legyen idő soha, melv megfosztaná egyházunkat és hazánkat szellemük hatásától., munkásságuk áldásaitól. Őrködjenek állandóan és hűen azon szent igazságok felett, a melyek hitet, megnyugvást, bizalmat és reményt öntenek a csüggeteg szivekbe. Lobogtassák kitartóan a tudomány fáklyáját, hogy ne tévesszük el soha a szellemi és anyagi haladás biztos ösvényeit. Élesszék folyton az egyház és haza szeretetének lángoló hevét, hogy hűen szolgálhassuk magasztos érdekeit. Aczélozzák buzgón gyönge akaratunkat, hogy ne hajthassanak uralmuk alá az emberi természet gyarlóságai. Amen. t)r. Csernoch János praelatus úr beszéde. Hamar tökélyre jutván, sok időt élt. Bölcs, könyv. 4, /J. A magyarországi szent Benedek-rend fennállásának kilenczszázados ünnepét méltóbban nem ünnepelhetnők, ünnepeink sorrendjét jobban be nem zárhatnók, mint ama kiváló magyar szentnek dicsőítésével, kinek tiszteletére itt ma egybegyűltünk. Szent Imre herczeget értem, árpádházi szentjeink zsengéjén a magyar, de különösen a szent Benedek-rend vezetése alatt álló ifjúságnak védszentjét, kinek ünneplése szorosan egybefügg a jubiláló rendnek magyarhoni működésével. Szent Benedek rendje az akkori időben már terebélyes fává nőtt Európában, és Magyarországra is kiterjeszkedtek egyes ágai, melyek üditő árnyékában békét lelt a magyar harczedzett nemzet s szive fogékonynyá vált Krisztus tanának s igy az igazi műveltség befogadására. Ha igaz, hogy a virágban és gyümölcsben visszatükröződik a növénynek, illetve fának lényege, úgy szent Benedek alkotásaiban is kénytelenek vagyunk az egyház visszfényét szemlélni, melyről az apostol mondja, hogy Krisztus dicsővé tette, nem tévén azon szeplő, vagy redő, vagy más efféle, hanem hogy szent és szeplőtelen. Ily visszfénye az egyháznak és rendnek sz. Imre herczeg. i) Ef. 5, 27.