Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1900

6 főapátot kérte fel. Ő méltósága a legnagyobb készséggel teljesítette a város óhaját. Szeptember 7-én titkárával, dr. Kardos Czelesztinnel, megérkezett Esztergomba. A vasúti állomáson Vimmer Imre polgármester a város, -a főgymnasiumi igazgató pedig a tanári kar küldöttségével üdvözölte a főapátot ; a városban a benczés székház előtt. sorfalat álló tanuló ifjúság lelkes éljenei fogadták. Ugyanaznap este megérkezett a felavató ünnepségre Budapestről Francsics Norbert, kir. főigazgató. Szeptember 8-án, a felavatás napján, a főapát a város kegyúri plébánia templomában 9 órakor fényes segédlettel ünnepi sz. misét tartott, melyen a tanuló ifjúságon kivül jelen voltak a főkáptalan, a cs. és kir. katonai tisztikar és a megye képviselői ; a kir. főigazgató ; Vimmer Imre polgármester vezetése alatt a városi tisztikar, valamint Frey Ferencz, a város országos képviselője — diszmagyarban ; a helybeli tanintézetek igazgatói és előkelő hölgyközönség. Az istentisztelet alatt a főgymnasiumi énekkar Schedl Arnulf tanár vezetése alatt régi magyar egyházi énekeket adott elő. Az istentisztelet végeztével az egész templomi közönség átvonult a gymnasiumba. Elől ment az ifjúság, utána egyházi ornatusban a főapát a segédlettel, ezt követték az előkelőségek és a többi közönség. A gymnasiumhoz érve a főapát, megállott a bejárat előtt és kívülről szentelte be az épületet. A beszentelés többi szertartását az emeleti előcsarnokban végezte. Ezután az ifjúság és a közönség bevonult a díszterembe, a hová kis vártatva, az egyházi ruha levetése után, a főapát a kir. főigazgató, a polgármester és a városi tisztikar, valamint a tanári kar kíséretében szintén bevonult és a pódium közepén a főigazgató és a polgármester között foglalt helyet. Miután az ifjúság és a közel háromszáz főnyi közönség elénekelte a Hymnust, szólásra fölemelkedett Vimmer Imre polgármester és az alábbi, nagy hatást keltett remek beszédet mondotta : Méltóságos és Főtisztelendő Főapát Úr! Mélyen tisztelt közönség ! A tanulás és tudomány az emberiség kimeríthetetlen kincses bányája, melynek művelése megnemesíti véges küzdelmeit. Általa jút a bonczoló elme képességeinek határához, a hol megállapodva, hiába keresi a dolgok más végokát, mint a melynek Szent Felsége előtt imádatban kell leborulnia. Az ős ember szükségleteinek egykor parányi köre immár elért óriási méreteiben is egyre tágul, s benne a létért folytatott fokozódó küzdelem elvadulna? ha a tudás fáján táplálkozó lélek isteni sugallata nem szelídítené. Ezen sugallatot a vallás-erkölcsös nevelésben iskolázott elme érzi meg ; ennek épített városunk csarnokot, ennek áldozták nemes lelkű pártfogói adományaikat, hogy kamatozzanak a nemzeti munka terén