Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1900

7 mindenütt, a hová a belőle kirajzó ifjúság tanulmányai virágának hímporát széthordja. Milyen feladat jut a középiskolai nevelésnek és oktatásnak tanrendszerünkben osztályrészül, csak érinteni akarom ; de rövidségemben még sem jeleznék eleget, ha csak a felsőbb iskolákra előkészítő feladatát emliteném ; mert a középiskola egymagában is jelentékeny képesités ; tananyagának sokoldalúságával műveli a lelket, fejleszti az elmét, tágítja az értelmet s fegyelmezi az Ítélőképességet ; ebben van nagybecsű hatása azokra is, kik csak középiskolai készültséggel lépnek ki az élet nagy iskolájába. De a hol az embert emberré művelik a szónak nemesebb értelmében, legbiztosabban ugyanott találja fel hű és öntudatos honpolgárságának alapvető iskoláját is ; s onnét ujonczozza a fentartó nemzeti géniusz legmegbízhatóbb testőrségét, hogy tisztultabb agyrendszerével milliók közt teljesítse az őrszemek fontos szolgálatát. Csak vázolni kívántam a czélt, mely messzeható hazafias tetté minősíti magas kormányunk és a kegyes adományozók hathatós gyámolítását ; a mely nélkül városunk bebizonyított áldozatkészsége mellett is gymnasiuma újból építésének rövid idő alatt visszatért terhét alig bírhatta volna el. Nevüket jegyzőkönyvén kívül ez épület alapkövében örökítette meg hálás városunk, hogy felettük a Múzsa virraszszon és őrizze érdemük emlékét. Legyen áldás jótéteményükön e házban, mely egyszerűségében szép, mint a díszítésre nem szoruló erény, a melynek kultuszára rendelve van; világos, milyenné az elmének benne fejlődnie kell ; egészséges és erős, mint a szellem és akarat, melylyel jeles tanárai lehelnek bele életet ; és tág, mint az ifjú kebel, mely minden jónak befogadására képes. Bízhatunk tehát tanintézetünk sikerében, mert ennek minden kellékeit birja. De bízhatunk Isten után főkép érintettem éltető szellemének, tanári karának áthonosító képességében, mely a valláserkölcsös tanításnak hazánkban immár 900 éves hagyományán táplálkozik. Szent Benedek rendének érdemei arany betűkkel vannak történelmünk lapjaira felírva ; s ha e díszes lapok egyike gymnasiumunk múltjának ékessége, sorai közt olvashatjuk virágzó jövőjének biztosítékát is. Méltóságos és Főtisztelendő Főapát Úr ! Ki illetékesebbhez intézhetném a mult hálás visszhangjának bizalomba olvadó szavát — mint Méltóságodhoz, ki féltékenyen kedvelt főgymnasiumunk felvirágoztatásában maga is évek során buzgólkodott s áldásos tevékenységének követendő nyomdokait hagyta itt örökségül ; kit elvesztettünk, hogy nagyobbra hivatott diszes helyén megint magunkénak tarthassuk ; ki gyűjtő pontja minden tiszteletünk és ragaszkodásunknak, melylyel rendtársait körülveszszük.