Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1899

39 szüntetésével, mert — mint a 90-es években is történt — a latin jegyzőkönyvre való előfizetésekből nem lehet a nyomda költségeit fedezni. Ragályi borsódmegyei követ erre azt feleli, hogy, a ki latin jegyzőkönyvet akar, az fizessen érte kétszeres árt. Még a trencsénmegyei követ sem ellenezte a latin fordítás megszüntetését, de a horvát követ a régi szokás fentartása mellett foglalt állást és igyekezett a rendeket megnyugtatni, hogy nem sokára ők is nélkülözhetik a latin fordítást, mert már elhatározták, hogy a magyar nyelvet iskoláikban rendes tárgygyá teszik. Ezeknek a szép szavaknak azonban nem igen akadt hivője s így a jegyzőkönyv hasábos kiadását megszüntették. Magának az országgyűlésnek magyarosodása is előbbre haladt egy lépéssel, a mennyiben az alsó tábla az eddig dívott latin helyett a magyar nyelvet kezdte használni a főrendekhez küldött izeneteiben. Azon királyi leiratra ugyanis, mely az elszakított országrészek visszakapcsolásáról szólt, a rendek a kerületi ülésben egy feliratot terveztek, melyben a királyt Galiczia bekebelezésére kérnék és ezen indítványukat Bene József csongrádi követ kezdeményezésére magyar izenetben akarták a főrendekkel tudatni. Mikor ezt a magyar izenetet az országos ülésben tárgyalás alá vették, ') az elnöklő personalis illetlenséget lobbantott a rendek szemére, a miért az eddigi szokás ellenére egyszerre a magyar nyelvet használják, mielőtt azt a felső táblával megbeszélték volna. Ő több figyelmet várt a nádorral szemben, a ki már 35 év óta életét, tehetségét és születésbeli magas és előnyös helyzetét a nemzet boldogítására és a magyar nyelv terjesztésére fordítá. Azért sem tartja helyesnek a magyar izenetváltást, mert lassítani fogná a tanácskozás menetét, minthogy az izenetből a feliratokat ezután is latinul kell szerkeszteni. A personalisnak kitűnő segítő társa akadt Nagy Pálban, a kit megszoktunk a nemzeti ügyek előharczosai közt legelsőnek látni. Ő is bölcs mérsékletre inti a rendeket s nem tartja nagy nyereségnek a magyar izenet kivívását, ha felirataink és törvényeink latinok maradnak. Az ő törekvése az, hogy e sok szavú hazában mindenkit a magyar nyelv tudása kössön össze. Ezt nagyobbnak tartja magánál az ősi alkotmány fentartásánál, nem azért, mintha inkább akarna magyar rab lenni, mint máskép szabad, hanem azért, mert az alkotmány sérelmeih lehet 'felemelkedett nemzetiség által segíteni, de az elkorcsosodáson nehezen, vagy épen nem. Egyelőre tehát azt tekinti főczéljának hogy még a mult országgyűlésen ő felsége elé terjesztett javaslatok szentesítést nyerjenek. Ha már majd az egész hazában, a kapcsolt részekben is, a magyar lesz a közügyek nyelve, s ha ennek tudása nélkül senki hivatalt nem nyerhet, könnyű lesz kiszorítani a latint a törvényhozásból is. Nagy Pál beszédjének azonban már nem volt az a hatása, mint régen, mert a kormány pártolása miatt a nemzet ügyétől elpártoltnak tartották őt; l) Magyarorsz. közgyül. jegyzőkönyve, 1830. 10. ülés.