Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1899
36 ez a meggyőződés vezette a más nemzetiségüeket is, innét magyarázható a kapcsolt részek követeinek merevsége a magyar nyelvvel szemben. De a magyarok állnak jogos alapon, mert szerintük a nyelv különbözése Isten rendelése, tehát a nemzeti nyelv isteni eszköz, mely által az egymással összeköttetésben levő nagy emberi társaságok, nemzetek, közös boldogságukat eszközlik. Mivel pedig hazánkban legszámosabb a magyar, a többinek is ebbe kell bele olvadnia. A ki úgy gondolkozik, hogy mindegy, akár magyarul, akár más nyelven beszéljen, az nem szereti a magyart, a ki pedig a magyar nyelvet előmozdítani nem akarja, az ellensége neki. Fájdalommal kell tapasztalniok, hogy most több megye követe ellenzi a magyar nyelv terjesztését, mint az előző országgyűléseken ; az meg épen szégyenére válik a magyar nemzetnek, hogy egyedül ő az Európában, melyet törvénynyel kell saját nyelvének tanulására kötelezni. Mily máskép volt hajdan ! Akkor minden nemes ember személyesen ment az országgyűlésbe, a hol a főkanczellár magyarul szólította meg az ország rendeit; most meg sok magyarnak tolmács kellene. A kir. városokban a német nyelv annyira elhatalmasodott, hogy sokan szégyeltek magyarul beszélni. A felső megyék birtokos nemesei is magyarok voltak valaha ; de birtokszerzeményükkel elvesztették legdrágább kincsüket, a magyar nyelvet. Azzal nem lehet érvelni a magyar nyelv terjesztése ellen, hog} T a felső megyékben a köznép nem tud magyarul, mert hisz deákul sem tud és németül sem tudott József cs. korában ; sőt éppen az igazság kívánja, hogy a magyar legyen a közigazgatás nyelve, mert a lakósok nagj-obb száma magyar. A személynök túlzottaknak mondotta a rendek kívánságait és azon nézetének is kifejezést adott, hogy ő felsége aligha fogja azokat szentesíteni. A rendeket azonban épen az udvar példája bátorítja kéréseikben. A király már maga is érti a magyart, a királyné pedig már a koronázás alkalmával magyarul akart felelni, a trónörökös is, kinek magyar ember, Görög Demeter, a nevelője, tudja nyelvünket, a nádorispánról szólni is felesleges, neje pedig, Mária Dorottya, a rendek küldöttségét magyar szóval fogadta. Arra tehát nem is gondoltak, hogy ő felsége megtagadja kérésüket, sőt még azt is hitték, hogy a bécsi kormány sem fog akadékoskodni, mert azon törekvésnek, hogy mindent német lábra állítson, belátta már a rossz voltát. *) Abauj, Baranya, Bereg, Csongrád, Gömör, N3 Titra, Pest, Krassó, Temes, Torna és Ugotsa megyék követei kissé mérsékeltebben gondolkoztak. A heroikus eszközöket nem tartják czélravezetőnek s azért vagy a vármegyék, vagy a tárgyak különbözősége szerint kívánják a határidőt kiszabni; így pl. a törvényes, urbarialis, számadó tárgyakban 12 évi határidőt kértek. A személynök ismételt figyelmeztetése után is változatlanul maradt az eredeti javaslat, mely a helytartótanácsnak semmi határidőt sem ad, hanem a magyar nyelv rögtöni használására kötelezi. i) Diarium C. R. H. 1825/27. 622. 1.