Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1899

35 kozólag azonban, a mikor ez foganatosítandó volna, eltérők voltak a vélemények. Voltak, a kik 3 évi határidőt is elégnek tartottak, mások ellenben a felső vármegyékre való tekintetből hat évet kértek, míg mások a határidő eldöntését a különleges helyi viszonyokat ismerő törvényhatóságokra kivánták bizni. Végre azonban a kir. feliratban 1829. év nov. 1 -ét kérték határidőül. A horvátokat követjeik kérésére ezen leendő törvény alól is-kivették, de előbb szemökre hányták, hogy az 1741. évi 62. t. cz. szerint „nativi Hungari" akarnak lenni, az ahhoz szükséges magyar nyelvet azonban megtanulni nem akarják. Legnagyobb ellenzésre talált s így legszenvedélyesebb vitát a javaslat azon része keltett, mely a helytartótanács nyelvévé azonnal a magyart akarta tenni. ') Szőgyéni Zsigmond kir. személynök, mintha nem is a magyar országgyűlésen lett volna, attól tartott, hogy ilyen túlzott követelés II. József német rendeletéhez hasonló reactiot fog okozni. A felső vármegyék követei is ellene voltak a javaslatnak, mert náluk olyan kevesen tudnak magyarul még a nemesek között is, hogy lehetetlen a közigazgatás nyelvévé azonnal a magyart tenni. Zólyommegye követe még a személynök indítványozta határidő kitűzését is elveti, mert megyéjében bármely idegen nyelvet előbb meg lehet tanulni, mint a magyart, melynek tökéletes szótára sincs. A liptói követ egyáltalán nem akarja a magyar nyelv uralmát, mert akkor ősi igazainkat és szabadságunkat tartalmazó leveleinket sem fogjuk idővel érteni. Turócz és Árva követei hat évnél is hosszabb határidőt kértek, úgy szintén Eperjes és Lőcse városok is. Sopron város követe példával igyekszik megmutatni, hogy a hat év elégtelen a magyar nyelv elsajátítására. „1791-ben — úgymond — a soproni lyceumban magyar társaság állíttatott, 1693-ban az evangélikusok magyar prédikátort állítottak, 1820-ban a városi magisztrátus az uri szék előtt minden ügyét magyarul kezdte folytatni s jobbára a levelezést is így vitte a vármegyével, még sem jutott annyira a magyar nyelv, hogy most hat év után a városban minden magyarul mehetne." A felsoroltakon kivül azonban nem találkozott több, ki szót emelt volna a helytartótanács latinos szervezetének további fentartása érdekében; de annál többen voltak azok, a kik megmagyarosítását erélyesen követelték, jóllehet a módozatban s a határidő kiszabásában többé-kevésbbé el is tértek egymástól. Bars, Bihar, Borsod, Esztergom, Győr, Hont, Komárom, Mármaros, Pozson, Somogy, Sopron, Szatmár, Tolna, Ung, Veszprém és Zemplén megyék követei az erélyesebbik csoportot alkották és a határidő kitűzését ellenezvén, a javaslat meghagyását követelték, mely szerint a közigazgatás nyelve azonnal magyar legyen. A nyelvet a nemzetiség fentartására oly szükségesnek tartják mindnyájan, mint a mily szükséges az étel és ital az életre. És mivel ') U. az 608 s köv. 1. 2*