Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1899

34 Minthogy a rendek a feliratnak fentebb említett kivitelét meghagyták, illetve az ajánlott toldalékot elvetették, a horvátok tiltakozásukat bele vétették a naplóba; de a követek nagy részének kivánságára az ellenkező okokat is jegyzőkönyvbe vették. A magyar nyelv ügye 1826. év febr. 11-én került ismét szőnyegre, a midőn az elnök felszólította a rendeket, hogy a magyar nyelv előmozdítására a kerületi üléseken megalkotott törvényjavaslatot adják be.

x) Krassómegye követe, mint egyik kerületi elnök, benyújtotta a kívánt munkát, melyet Bóry Miklós itélőmester olvasott fel. Ez a javaslat úgy tüntette fel a dolgot, mintha a rendeket az indította volna a magyar nyelvnek ismételt felkarolására, mivel az eddig hozott törvényeket nem hajtották végre. Pedig tudjuk, hogy az eleddig szentesített törvények, ha szigorúan végre hajtották volna is őket, nagyon csekély tért biztosítottak a nyelvünknek. Barsmegye követe nem is hagyta ezt szó nélkül, hanem, utalva az eddigi törvények elégtelen voltára, ily értelemben a szöveg módosítását kérte. A kapcsolt részek követei ismét berzenkedtek a magyar nyelvi javaslat ellen s különösen a fiumei követ beszélt szokatlan erős hangon ellene, a latin nyelvnek sértetlen fentartását követelvén. „Mí a törvények s azok szerint uralkodó királyokon kivül — mondá — másnak engedelmeskedni és szolgálni nem akarunk. A magyar nyelv uralkodásának kellessen-e tehát szolgáivá lennünk ?" Beszédjét azonban nem sokba vették s egyedül a szatmármegyei követ szólalt fel utátiíi a nemzeti nyelvet a nemzeti lélek fentartójának nevezvén. A nemzetiségi kérdés mindinkább előtérbe lép s a kapcsolt részek követei annál vakmerőbbek fellépésükben és követeléseikben, minél inkább meggyőződnek róla, hogy a kormány is őket támogatja. Viszont azonban a rendek is annál nagyobb figyelemmel fordulnak feléjük s annál buzgóbban törekszenek a magyar nyelv jogait a többivel szemben biztosítani. Nagy Pál utalva az ausztriai ház czentrálizáló törekvésére, azon veszélyre figyelmeztet, mely az országot északon és keleten érheti.

2) Ott ugyanis a nép nyelve megegyez a szomszédországok nyelvével, a mi az országra villongások és becsapások esetén nagy veszedelmet hozhat ; a tót parasztokat tehát a magyar nyelv elsajátítására kell szorítani, hogy így Magyarországhoz vonzódjanak, ne pedig azokhoz, kiknek nyelvét most beszélik. Hogy mentől előbb eredményre jussanak, a magyar nyelv fő akadályát, a latint óhajtják az iskolákban szűkebb korlátok közé szorítani, mert eddig az foglalta le az iskola minden idejét, úgy, hogy a végzett tanulók a deáknál egyebet nem is igen tudtak. A magyart akarják tehát tannyelvül rendelni és pedig úgy, mint már az 1811/12-iki országgyűlésen is indítványozták, hogy az első osztályban kezdődjék s fokozatosan haladjon fölfelé. Az időre vonat') Diarium Com. R. Hung. 1825/27. 594. 1. 2) Diarium Com. R. Hung. 1825/27. 602. 1.