Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1899

21 A vármegyékre vonatkozólag azt indítványozták, hogy azok, melyek erre képesek, azonnal a magyar nyelvet használják, a többiek pedig tegyenek oly intézkedéseket, hogy bizonyos idő múlva szintén a magyar nyelvet használhassák. Kívánták továbbá, hogy a helytartótanács ne követelhessen a megyéktől latin jegyzőkönyvet, hanem inkább utasíttassék, hogy a magyarul felíró vmegyéknek ugyanezen nyelven válaszoljon. Ügyet vetettek a katonaságra is, a mennyiben panaszosan említették, hogy a magyar ezredek tisztjei többnyire idegen nyelvűek, a kik nemzeti nyelvünket nem is beszélik. A királyhoz küldött feliratban, a melybe a katonaságra vonatkozó panaszukat bele nem foglalták, reményüket fejezték ki a rendek, hogy ő felsége bizonyára nem fogja megtagadni a magyar nemzetnek ezen „legnagyobb óhajtását és kívánságát, sőt fő boldogságát" már csak azért sem, mert az erdélyi főigazgatószéknek is megengedte, hogy a vmegyéknek magyarul írhasson. 1) De lehetett-e mindezekre nézve a királytól kedvező elintézést várni, mikor a törvényhozó testület egyik része, a főrendi ház, túlzottaknak, erőszakosaknak találja a nemzetnek most elősorolt óhajtásait? Nem vethette volna-e vissza a király a nemzet „legnagyobb óhajtását" a főrendektől szájába adott megokolással, hogy a magyar nyelv terjesztésére már úgyis oly foganatos intézkedések tétettek, hogy az nem sokára az egész országban közönséges lesz ? Ferencz király azonban a már koronázása alkalmával kimutatott jóindulatánál fogva és hogy a francziák ellen szükséges segélyt könnyebben megnyerhesse, eléggé engedékenynek mutatta magát. A rendek feliratára azt feleli, hogy ő nemcsak nem ellenzi a magyar nyelv művelését és terjesztését, hanem inkább szívesen alkalmazásba vesz minden megfelelő eszközt, hogy a nemzet kívánságát teljesítse. De kívánatos, hogy a rendek az erőszaktól tartózkodjanak és ezen igyekezetük az állami adminisztratiot meg ne terhelje. A király tehát nem ellenzi, hogy a magyar nyelv az ország határain belül rendes, a kapcsolt részekben pedig rendkívüli tárgy legyen. Ezen intézkedésből biztosítást nyerhetnek a főrendek és a rendek, hogy bizonyos idő elteltével az ország határain belül csak olyanok nyernek állami hivatalt, kik magyarul tudnak. A helytartótanács a magyar levelezést azonban megfelelő előkészítő lépés nélkül nem tartja keresztül vihetőnek, a mely előkészítő lépést azonban kész ő felsége azonnal megtenni. 2) Elrendeli tehát, hogy a helytartótanács szervezését kidolgozó bizottság tanácskozzék az említett előkészítő intézkedésről s véleményét terjeszsze ő felsége elé. A rendek szívesen vették a királyi leiratot, a mely mint 1792. VII. t. cz. lőn a törvények közé iktatva. E törvénynek az a része, mely a magyar nyelvet az iskolákban a ren1) Az 1792. orsz. gyül. napló 11. ülés. 3) Az 1792. eszt. orsz. gyül. írásai 110—12. 11.