Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1899

20 idővel szégyenlett a magyar nemzeti ruhában járni, most pedig a ruhabeli enthusiasmus ugy elragadott mindenkit, hogy nem a posztót paszomántozzák, hanem a paszomántot posztózzák meg." x) Keresztesit nem csalta meg sejtelme. Néhány hónappal később ily képet rajzol : „Tele volt Buda és Pest horvát katonákkal ; a magyar urak olyanok voltak, mint akiknek az orruk vére foly, a pompázás alábbszállott, a paszománt fekete szőrzsinórrá változott, kalpagot ritkán lehetett látni, a nagy kalapok helyreállottak, a pompás magyar köntösök helyett sokan kaputokba öltöztek. Ilyen ám a magyar ! Minden buzgósága hasonlít a pozdorjatűzhöz, mely először ropogva ég, azután pedig hamar elalszik, s unalmas füstöt hagy maga után." 2) Sújtó Ítélet, de oly valóság, a mit a magyar nemzet már többször beigazolt. Méltán lehetett attól tartani, hogy a hosszú gyakorlat által kényelmessé vált latin nyelvet a magyar ismét nem birja kiszorítani s így nemzeti létünk felett továbbra is függve marad Damocles kardja. De a mindegyre élénkülő irodalom gondoskodott a honfiak ébrentartásáról: lelkesített és korholt. Innét magyarázható, hogy a következő országgyűlések mindig több és több tért kívántak és vívtak is ki a magyar nyelv számára s jóllehet a reá vonatkozó törvényeket nem hajtották mindig végre ; de ez annál nagyobb buzgalomra és határozottabb fellépésre ösztönözte a nemzetet. A magyar nyelv ügye az 1792. országgyűlésen. Az 1792. országgyűlés a király és a nemzet kölcsönös bizalmi és szeretet nyilvánításai között nyilt meg, a minek a magyar nyelv is csak hasznát látta. Az előző évben alkotott 16. t. cz. csak rendkívüli helyet biztosított a magyar nyelnek az iskolákban, a mi az eddig mellőzött nyelvünkre nézve vívmány volt ugyan, de olyan, melynek látható eredménye aligha lehetett volna. Most tehát a rendek egy lépéssel tovább mentek és kívánták, hogy Magyarország iskoláiban rendes, a kapcsolt részekéiben pedig rendkívüli tárgy legyen a magyar nyelv. 3) 1791-ben — mint föntebb láttuk — az is törvénynyé lett, hogy a kormányszékek ügyeiket ezután is latinul vigyék. Látván a rendek, hogy menynyire megakasztja ez a magyar nyelv haladását, a feliratban kérik ő felségét, hogy változtassa meg a törvénynek ezt a rendelkezését és parancsolja meg a kormányszékeknek a magyar nyelv használását annál is inkább, mert az 1791. t. czikkeket nem tartották meg, a mennyiben a m. kir. kamara hivatalos ügyekben a latin helyett már többször a német nyelvet használta. Keresztesi Naplója 183. 1. 2) Keresztesi Naplója 142. 1. 8) Naponként való Jegyzése az 1792. orsz. gyül. 10. ülés.