Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1898

5 virágzott irodalmakat tanulmányozza, hogy így az egyszerűbb tartalmú művek tanulmányozása és olvasása által a helyes gondolkozás alapját megvetvén, tudja azután lépésről-lépésre követni, sőt utói is érni a nálánál sokkal előrehaladottabb irodalmakat. Különösen két irodalom van, melyek e tekintetben alapvetők, t. i. a görög és a római. Ez irodalmak sem jutottak egyszerre, hanem csak évszázadokig tartó előmunkálatok után teljes virágzásra. E két ú. n. ó-klasszikus irodalom termékei egyszerűségük, természetességük, s mai szempontból nézve bizonyos tekintetben gyermekiességük, naivságuk által sokkal alkalmasabbak arra, hogy egy, a gondolkozás szigorú törvényeit még nem ismerő embert a rendszeres gondolkozáshoz szoktassanak, a különböző gyakorlati és elméleti kérdések bonczolgatását, minden oldalról való megvilágítását vele megkedveltessék, mint a fejlődés magas fokán álló mai kori irodalmak. Azonkivül ez utóbbiak termékeinek megértéséhez a legtöbb esetben, mivel majdnem kivétel nélkül ők is a görög és római irodalom útmutatása mellett kezdtek fejlődni, már máshonnan — többnyire a klasszika-philologia köréből — szerzett képzettség és műveltség szükséges. A művelődés ezen menetében, mint már előbb említettük, a tudósok, főleg pedig a költők viszik a közvetítő szerepet az idegen nyelven írt s azért a nemzet többsége előtt érthetetlen más irodalom meg a saját népük fiai között. Ők alkotják az összekötő hidat, a melyen át a nemzet az idegen, illetőleg az antik vagy ú. n. ó-klasszikus irodalmak kincseinek birtokába jut. A költők és tudósok ebbeli hivatásukat kétféleképen tölthetik be. Ugyanis vagy lefordítják szórói-szóra az idegen müveket és ez a tulajdonképeni vagy szoros értelemben vett közvetítés ; vagy a bennük foglalt eszméket és képzeteket sajátjukká tevén, különféle alkalmakkor és helyeken, más alakban, de mivoltukat megtartva bocsátják nemzetük rendelkezésére, s ez az, a mit befolyásnak, hatásnak mondunk szemben a fordítással. A különbség a kettő között az, hogy a tiszta fordításról rendesen tudják az olvasók, hogy honnan való, ki írta eredetileg s ki fordította ; míg a befolyást a műveltek sem ismerik fel azonnal ; innét van az, hogy sok müvet hosszú időn keresztül eredetinek tartanak, míg végre kiderül, hogy az egész nem más, mint valamely idegen és a szerzőtől meg nem említett műnek a kivonata vagy egyes helyeknek többé-kevésbbé szórói-szóra való kiírása. Ezzel kifejtettük röviden, hogy a szellemi világ terén sem vész el semmi; az új nemzedék nem rak le mindig új alapot, hanem a már talált alapra épít tovább. Es épen ezen természetes fejlődés alapján mutattuk ki, hogy miben áll az idegen, főleg pedig az antik vagy ú. n. ó-klasszikus irodalmak tanulmányozásának haszna és jelentősége. Térjünk most át ezzel kapcsolatban a mi irodalmunkra. „Inter arma silent Musse", ez a gondolat jut eszünkbe, midőn a magyar irodalom keletkezésére és állapotára általában egy pillantást akarunk vetni. A magyar nép már ezer év óta bírja ugyanazt a földet, melyet apái egykor vérrel megszereztek ; ez