Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1898

4 tás szükségességének érzete a szellemi élet mezején, az irodalom terén. Elég e tekintetben csak Homeros két époszára utalnunk, melyek a bölcseletnek, történetírásnak, földrajznak stb., szóval majdnem valamennyi tudománynak kiinduló pontokul szolgáltak. Valóban egy nemzetnek sem jutott eszébe, hogy maga próbáljon a saját erejével és mintegy önmagából irodalmat teremteni magának ; hanem ösztönszerűleg megtanulta a nemzet néhány jeles fia a fejlettebb idegen nyelvet, lefordította a már műveltebb nemzetek irodalmának jelesebb termékeit és ezáltal mind a maga mind olvasó közönsége látókörét kitágította, minden oldalról új képzetekkel s gondolatokkal világítva meg a szellemi birodalom eddig sötét térségeit. Az ú. n. eredeti és óriás szellemek úgy tekinthetők utódaikra nézve, mint források, a honnan ezek merítenek. Például szolgálhat az, hogy a keresztény bölcselet manapság is a Kr. e. negyedik században élt Aristotelestől megvetett alapon nyugszik. Nagyon téves azon nézet, melyet némely tudósok hangoztatnak, hogy két szomszéd nép teljesen önállóan fejlődhetik, mivel az egyik a másiknak nyelvét nem érti. Ezt főleg a régi Kr. e. időről állítják, midőn az idegen nyelvek tanulása még nem volt annyira vagy egyáltalán nem volt elterjedve és államilag is behozva úgy, mint az ma van. így pl. Müller O. tagadja, x) hogy a thrák költészet befolyással volt volna a görögre csak azért, mert a szomszéd görögök nem tudtak thrákul. Csakhogy ez képtelenség! Mert lehetetlen elgondolnunk, hogy két nép egymás mellett lakván, egyik a másik nyelvét ne értse, ne ismerje. Valami, ha még oly csekély közlekedést, okvetetlenül föl kell tennünk. És elég, ha néhány szellemes ember, a milyen pedig bizonyára minden népnél tájolható, beszéli a szomszéd nyelvét, mert ez már természetes kíváncsiságánál fogva is át fogja kutatni annak irodalmát, ha van ; ha nincs, legalább a nép ajkán élő dalokat, meséket és mondákat, melyeket még a legvadabb népeknél is meg lehet találni ; környezete sürgetésére vagy akár jövedelmezés czéljából le fogja azokat fordítani s így megismerkedik lassankint az egész nép szomszédjai gondolkozásmódjával és viszont. A hatást illetőleg, melyet valamely nemzet irodalma szomszédjának vagy akár valamely tőle távolabb fekvő népnek irodalmára tesz, több fokozatot kell megkülönböztetnünk. Ugyanis egészen más a helyzete és feladata valamely művelt nemzet irodalmának akkor, ha egy más, szintén művelt nemzetre való hatásáról van szó, és más, ha műveletlen nemzettel áll szemben. A dolog természete kívánja, hogy valamely a műveltségnek még csak alacsony fokán álló nemzet öntudatra ébredvén ne forduljon azonnal a saját korában élő legműveltebb irodalmak legkiválóbb termékeihez, a melyeknek megértésére sem elegendő eszköze, sem képzettsége nincsen ; hanem szükséges, hogy a fejlődés rendes menetét tartva szem előtt menjen vissza azon időpontig, midőn az emberiség még csak gyermekkorát élte és az e korban L. Müller—Donaldson, A régi görög irodalom története. Angolból ford. Récsi Emil, Pest, 1861., 1. köt. 29. 1.